Karácsony környékén sokan akarnak valami igazán különlegeset tenni az ünnepi asztalra. Mi például – ha máskor nem is év közben – karácsonykor biztos, hogy sütünk egy kenyeret.
A halászléhez, rántott halhoz egy szelet friss házikenyér – bizony mindennel felér. Így aztán a valódi házi kenyér recept igazi kincs lehet a háznál. Egy próbát megér….
Garantálom, hogy a próbálkozást siker koronázza, csalódás nem lesz.
A házi kenyér recept hozzávalói a következők
- 1 kg finomliszt
- 7 dl víz
- 2 dkg só
- 5 dkg élesztő (szárítottból 1 kg liszthez való)
A kenyér összeállítása a következő módon történik
Ez nem egy gyors recept, és nem is mindenféle hozzávalóval megtámogatott. Alapvetően ugyanazokat a hozzávalókat használjuk, mint annak idején őseink – kivétel az élesztő.
Hisz hosszú ideig kovásszal dagasztottak, no de amint módjukban állt, azért nagyanyáink is inkább az élesztőt választották.
Viszont se tojás, se tej, se zsír nincs benne, mint sok receptben – ennek ellenére jó kenyerünk lesz. Vagy épp emiatt….
Munkánk a sütést megelőző nap kezdődik, mint régen is. Ekkor langyos vízben fölfuttatjuk az élesztőt, nagyjából 2 deciben.
A fölfuttatott élesztőt aztán összegyúrjuk 40 dkg liszttel annyira, hogy kemény tésztát kapjunk. Na kőkeményt, de a pogácsa tésztánál kicsit masszívabbat.
Cipóvá gyúrjuk, ruhával letakarjuk, és langyos helyen hagyjuk pihenni egészen másnapig. Ez lesz a kovászunk….
Másnap aztán hozzákezdhetünk dagasztani. A kovász, a tészta ekkorra már savanykás illatúvá válik.
Ekkor a többi liszttel, és még fél liter langyos vízzel bedagasztjuk.
Ekkor adjuk hozzá a sót.
Jól átdagasztjuk, nagyjából negyedóra alatt fogunk végezni vele. Addigra már picit akár hólyagosodni is kezd.
Ekkore a tetejét leszórjuk liszttel, kicsit még átgyúrjuk. Ez ne takarékoskodjuk el, mert fontos művelet.
Előveszünk egy tálat, amibe tiszta konyharuhát fektetünk. Megszórjuk liszttel, s ebbe rakjuk a kidagasztott kenyértésztánkat.
Lerakjuk egy órára kelni.
Az egy óra leteltével egy lapos szélű tepsire, vagy sütőlemezre csúsztatjuk, és vizes ecsettel hirtelen átkenjük.
Most jó félórát pihentetjük. Inkább több legyen pár perccel, mint kevesebb. A hőmérséklet, ahol pihen legalább 30 fokos legyen. Valahol a sütő közelében esetleg.
Sütés előtt átkenjük ismét vízzel, majd néhány helyen keresztbe bevágjuk. Ettől a művelettől magasabbra fog nőni.
A kenyeret mindig előmelegített sütőben sütjük, mégpedig alaposan felmelegítettben. 220 fokon kezdjük meg a sütést, és a középső részre rakjuk a tepsit.
Nagyon lent nem jó, fent meg hely nincs a további növekedésre.
A sütő aljára egy tálat rakunk vízzel feltöltve.
Mindegy 20 perc múlva lejjebb vesszük a hőt, és innentől 160 fokon folytatjuk a sütést. Még félóra sütés hátra van ezen a hőfokon.
Ha túlságosan gyorsan sül, akkor azt a részt takarjuk le fóliával.
Mikor aztán elkészült, ha kivettük a sütőből hirtelen kenjük át vízzel, ettől szép fényes lesz. Rakjuk rácsra, hogy minden oldala hülni tudjon.
Ha nincs rács jó egy magasabb tepsire állított két fakanál is, ugyanazt a szolgálatot teszik. Így a fölös pára el tud távozni, nem lesz zsenge a kenyerünk.
Ha netán teljes kiőrlésű lisztből, zabból, vagy rozsból készítenénk kenyeret, azokat kicsit hosszabb ideig kell kelesztenünk.
Ha olajos magvakat keverünk a tésztába, esetleg meg is szórjuk vele, akkor kenyerünk táplálóbb, és finomabb lesz.
De enélkül is különleges élményben lesz részünk, mikor a friss kenyér illata betölti a konyhát – maga a csoda.
(Magyar konyha 1993.12.01. Fotó: Budaházi.)
