Egykor az ünnepek szerves része volt az orjaleves, melyet mostani nevén húsos csontból főztek, de jóval több húst hagyva rajta, mint manapság.
Ahol disznót öltek, vagy több volt a pénz – nem volt ritka, ha a tarja egy részét belerakták. Amúgy ha orjacsontot akarsz venni, akkor részint az laposabb, mint a karajé, részint pedig színe élénkebb, sötétebb. Csak abból van igazán finom orjaleves.
Hozzávalók:
- 120 deka orjacsont, vagy tarja-, vagy karajcsont,
- 15 deka sárgarépa,
- 10 deka petrezselyemgyökér,
- 5 deka zeller,
- 5 deka karalábé,
- 5 deka kelkáposzta,
- 1 kisebb fej héjas hagyma,
- 1 gerezd fokhagyma,
- 1—2 szál póréhagyma,
- kb. 2 deka paradicsompüré,
- só,
- egész bors néhány szem,
- picurka gyömbér.
Orjaleves elkészítése:
A csontot két liter vízbe feltesszük főni.
A levest lassan forraljuk, lehabozzuk, majd kb. egy órai főzés után bezöldségeljük, fűszerezzük és egyenletes főzéssel készre forraljuk.
Ha a hús megpuhult kivesszük és melegen tartjuk.
A levest levesszük a tűzről, állni hagyjuk, óvatosan átszűrjük, hogy tiszta maradjon. Betétnek finom metéltet tehetünk bele, van ahol csigatésztát főznek bele.
Leave a Reply