Tudod mi az a hitlerszalonna?

hitlerszalonna

Először is – tisztázzuk: mi is a hitlerszalonna! Vannak olyan területek az országban, ahol nagyon elfogadott, ismert ez az elnevezés, és olyan is, ahol alig ismert.

Ez egy szeletelhető – lényegében sütésálló gyümölcslekvár. A háború után, talán a nyolcvanas évek közepéig elég nagy népszerűségnek örvendett. Ám összetétele már ekkor közel sem az volt, mint az eredetileg kikísérletezett.

Ekkor már inkább hasonlított ízben a birsalmasajthoz, finom volt – csak úgy – szeletelve, de akár süteményekben, főleg buktában is megállta a helyét.

Honnan kapta a nevét a hitlerszalonna?

Nevét onnan kapta, mert a második világháborúban élelmezési gondok léptek fel, s ezért Hitler parancsba adta, hogy kísérletezzenek ki egy olyan – viszonylag könnyen előállítható élelmiszert. Ami egyrészt tápláló, másrészt még nagyobb ellátási nehézségek idején is előállítható.

Így történt meg, hogy végül összehozták ezt a bizonyos lekvárt, ami mind növényi, mint állati alapanyagokat is tartalmazott, fehérje- és ásványi anyag tartalma viszonylag nagy volt, sőt még bizonyos vitaminok is voltak benne.

De az is lehet, hogy nem ez az igazság – ugyanis az a verzió is elfogadott, hogy nálunk, Magyarországon kísérletezték ki. Ugyancsak a hadsereg, és a lakosság – ínséges időszakban való – ellátására.

Esélyesen tartalmazott tököt, ami nagy mennyiségben terem, és jól ízesíthető. Cukrot, és zselésító anyagot – ami ugye állati eredetű. Hogy aztán pontosan mi volt a receptúra, azt esélyesen senki nem fogja megtudni – nem igazán jegyezték le az utókor számára, nem a későbbi gyártás biztosítása volt a cél.

Az az igazság, hogy ekkortájt a gyümölcs volt benne a legkevesebb. Viszont való igaz, hogy mind a katonaság, mind a lakosság ellátásában be tudták vetni.

A háború alatt mind Németországban, mind hazánkban is elhíresült.

Nem volt igazán finom, de ha éhes az ember, akkor nem is ez a legfontosabb. Hosszú ideig elállt hűtés nélkül, és ha evett belőle az ember egy darabot egy kis kenyérrel – biztos megérezte – erőt, energiát adott.

Később aztán készítési módja átalakult, és határozottan jóízű lett. Bár akik megkóstolták eredeti verzióját, akár egy ideig azon éltek, azokkal nem lehetett megkedveltetni a valóban nagyrészt gyümölcsből készültet sem.

Egykor hatalmas tömbökben szállították a boltokba, ott darabolták, és mérték ki, rakták zsírpapírba, és úgy árulták.

Manapság is van hasonló termék, általában tálcán, fóliával bevonva árulják – főleg a vegyesgyümölcsös hasonlít a jobbik fajta sütésálló lekvárhoz.