Többféle édességet ismertek néhány évtizede még törökméz néven, de még véletlenül sem az volt az igazi törökméz recept amit mi vásárokból ismerünk.
Régen legalábbis igencsak sok fajtája létezett, sok édességet árultak ezen a néven. A halwa, vagy halvé is közéjük tartozott.
A régi törökméz egy indiai eredetű édesség, ami a keleti tájakon szinte mindenütt ismert.
Két halwa recept, és egy manapság hagyományosnak mondható törökméz recept a három között.
Mandulás halwa, vagy törökméz recept
1 kg mézet, 1/2 kg cukrot fél pohár vízzel addig főzünk, amíg annyira megkeményedik, hogy ha belőle egy keveset hideg vízbe csöpögtetünk, golyóalakban megmarad.
Közben 3 tojás fehérjéből habot verünk, verés közben vékony szálban beleeresztjük a megfőzött cukoranyagot.
Egy lábas forró vízbe helyezzük az üstöt a masszával, úgyhogy a lábas tetejét az üst teljesen befedje és egy óra hosszáig gőzöljük, lassan kavarva mindaddig, míg egy keveset hideg vízbe téve belőle, az olyan kemény lesz, mint a gumi.
Ezután beleteszünk egy kevés reszelt citrom, vagy narancshéjat, 50 deka tört mandulát vagy diót és egy belisztezett deszkára helyezett ostyára egyenletes vastagságra nedves késsel lesimítjuk.
Tetejére ismét ostyát teszünk, majd az egészet deszka alatt legalább egy éjszakára kb. 5 kilós súllyal lenyomatjuk.
Másnap már szeletelhető, de nedves késsel vágjuk.
Diós-mákos halwa kicsit másképp, mint az előző
Fél liter mézet lábasban a tűzhelyre teszünk pörkölni. Amikor a méz — folytonos kevergetés közben — barnára pörkölődött (vigyázzunk, nehogy megégjen!), beleteszünk egy kis tányérnyi, belső héjától megfosztott, de föl nem aprított dióbelet, és 2 deci – kicsit megpörkölt – mákot.
Ezeket gyorsan és alaposan összekavarjuk, azután bevizezünk egy sima deszkalapot, s azon a még forró pépet vizes nyújtófával tégla alakúra formáljuk, majd hideg helyre rakjuk. Ha teljesen kihűlt, jó éles késsel már vagdalni lehet.
És itt a manapság ismert törökméz recept – házilagos kivitelezésben
Hozzávalók:
- 30 dkg cukor
- 8 dkg méz
- 12 g szódabikarbóna
Egy mélyebb edényben kezdjük el készíteni a törökmézet. Erre azért van szükség, mert a végén „futkorászós” kedvében lesz.
Felrakjuk a cukrot és mézet pörkölődni, folytonos keverés mellett – és nagyon odafigyelve, hogy ne sötétedjen be, mert akkor keserű lesz.
Lényegében karamellt készítünk.
Ahogy aranyszínűvé válik a massza húzzuk le a tűzről az edényt, és kavarjuk bele hirtelen mozdulattal a szódabikarbónát, de egyenletesen.
Gyorsan kell dolgozni, mert az edény meleg, a karamell tovább dolgozik. Fontos, hogy már ne barnuljon tovább.
Ahogy összekavartuk a masszát már habzik is felfel.
Tűzálló tálba, nagyobb tálba öntjük( a legjobb megoldás a márvány lap), és hűvös, de ugyanakkor páramentes helyre rakjuk. Mondjuk kamrába.
Kihűlés után késsel daraboljuk, vagy egyszerűen darabokra törjük.
Nem lesz olyan vastag nyilván, mint amit mézeskalácsostól veszel, viszont az íze nagyon is hasonló.
Légmentesen, fémdobozban tárolva lehet tárolni. Ha lezáratlanul hagyjuk szobában, vagy konyhában, akkor nyálkás, ragacsos lesz – úgy mint az „igazi”.
Ezeket a finomságokat nem érdemes pár deka cukorból készíteni, de az is igaz, hogy nagyon kalória dúsak, és nem a legegészségesebbek. Viszont néhanapi bűnözésre megfelelnek.
Főleg az utóbbi törökméz recept hasznos lehet, ha hirtelen valami nagyon édesre vágyunk. Gyorsan elkészül, és pici adagban is előállítható.
Fotó: Pixabay
