Grízgaluska alaprecept jó pár ismeretes, no de aki életében nem készített még, vagy eddig nem sikerült – az nem segítség.
Hogy miért nem? Mert nem minden tojás egyforma méret, és minden evőkanál más méret. Márpedig általánosságban a tojások számához arányítanánk a gríz mennyiségét – evőkanállal adagolva.
Márpedig ha ezek nem fixek, akkor hiába írjuk le hogy egy tojáshoz ennyit tegyél. Szóval nem árt tisztában lenni azzal, hogyha kikavarjuk ezt a levesbetétet milyen lesz a kinézete, állaga akkor, ha szaggatás után eredményünk tökéletes lesz.
Általában elsőre problémás a dolog, az ember gyorsan tanul – így következőre már saját magától tudni fogja a „tanuló”, hogy, s mint mennek a dolgok.
Ha egy átlagos tojáshoz három lapos átlagos evőkanálnyi búzadarát rakunk, akkor elvileg közepesen folyós, lecsurgatásnál olyan pottyanós sűrűséget kapunk.
És persze egy pici sót is. A jó, puha grízgaluskához ilyen minőség kell.
De… – Változtathat ezen az, ha nem egy méretű kanálban gondolkodunk, vagy én mást nevezek átlagos méretű tojásnak… 🙂
Grízgaluska készítés közben előforduló hibák
Egyszerű. Vagy túl keményre készítik, vagy túl lágyra.
Ha kemény, akkor kiugrik a kanál alól, nem tudod megfőzni puhára. Ha viszont túl lágy a massza, az esetben szétmállik főzés közben. Egyik sem jó ómen.
Idős ismerősöm szódabikarbónával készítette, mégsem lett puha, mert túl sok grízzel dolgozott. Nagy volt a család, sokan ettek belőle – úgy gondolta így több lesz.
Ha meg felverik a fehérjét külön, s hozzáadják a sárgával kikevert darához, akkor valahogy száraz lesz a grízgaluska. Elvesztette laza, omlós állagát.
A grízgaluska elkészítése:
A grízgaluska készítése egyébként rendkívül egyszerű, a fokozatosságon alapul.
Felütjük a tojásokat, amikből a tésztát készíteni akarjuk. Adunk hozzá egy kis sót, és villával összehabarjuk.
Nem kell habosítani, hogy egynemű legyen. Ezután elővesszük a búzadarát, akár egy tányérba kiöntve, akár kanalanként adva hozzá, és elkezdjük a folyamatot.
A tojáshoz hozzáadunk annyit, hogy a tészta még lágy maradjon, kavarható legyen, de kavaráskor a kanál, vagy villa a tányéron kis időre nyomot hagyjon, mögötte ne folyjon azonnal össze a tészta.
Ha még túl folyós a dara adagolása után, akkor addig adagoljuk gríz, keverés, gríz, keverés módszerrel, amíg az állag egy kicsit még folyós tésztamassza nem lesz.
Ekkor annyi a dolgunk, hogy várunk. Jó, ha legalább 20 perc eltelik. Ez alatt az idő alatt a búzadara beszívja a tojás nedvességének egy részét, a végeredmény egy masszívabb tészta lesz, ami – ha elég forró a leves – akkor biztosan nem fog szétesni.
Szaggathatjuk nagyra is, evőkanállal, /persze nem egy egésszel belemélyedve, hanem csak a szélével szakítva/ lehet kiskanállal is, de akár nokedliszaggató is jó, ha az apróbb galuskákat szeretjük.
Főzzük szaggatás után kb. 5-10 percig, galuskamérettől függően, aztán elzárjuk alatta a hőforrást, lefedjük fedővel, és nagyjából 10-15 perc várakozás után tökéletes állagú lesz a galuskánk.
Persze le lehetne írni tojás-gríz aránnyal is, viszont az nem hiteles, hisz minden tojás más méretű. Az a legjobb, ha az állagot figyeli az ember, és nem a statisztikára megy…
Ugye, hogy nem is boszorkányság? 🙂
Sokkal hosszabb időbe telt leírni, mint elkészíteni…
