Ha még valaki sohasem próbálta azt hiszi, hogyha a receptet követi, akkor abból tökéletes sütemény készülhet. Pedig a tésztasütés praktikái megkerülhetetlenek.
Apró trükkök, amik segítenek a végeredményt jobbá tenni. Van olyan köztük, ami minden tésztafélére alkalmazható, és van olyan is, ami konkrétan egyre.
Természetesen a cikk nem tartalmazhat minden praktikát – ez pusztán válogatás közülük.
A tésztasütés praktikái a következők –
Minden édes tésztához tegyünk egy pici sót, és minden sós tésztához egy picurka cukrot – különben nem jönnek ki úgy az ízek.
Előfordul, hogy zsírt használunk vaj helyett a tésztához. Ilyenkor fontos az adagolás.
Az ajánlott mennyiségtől nagyjából ötödével kevesebb kell. Ám ha vaj helyett margarint használunk, akkor tökéletesen elég, ha nagyjából 10 százalékkal többet alkalmazunk.
Sokkal finomabb lesz a margarinos, vagy zsíros tészta íze, ha a tepsit viszont teavajjal kenjük ki. Nem kell sok, elég rá annyi, amennyi a vaj csomagoló anyagára rátapadt.
Ha valami miatt nincs sütőpapír, vagy elvből nem használunk, akkor a sűrűbb tésztáknál kenjük ki a tepsit vajjal, és szórjuk be – ütögetve mindenhová – liszttel.
Amennyiben hígabb tésztát készítünk – mint például a piskóta – akkor a vajat keverjük ki porcukorral, és azzal kenjük át a tepsinket.
Fontos, hogy a kelt tészta alapanyagai, minden használati tárgy, és a helyiség is konyhameleg legyen.
Ellenben a sütő ne legyen forró, mert akkor hirtelen sül a tészta. Megéghet, belseje meg nyers marad. Az ilyen sütés eredménye ez, amire azt mondjuk – zsenge a tészta. Hisz ilyenkor nem tud kellőképpen megnőni.
Míg a kelt tésztához meleg sütő kell, addig minden zsíros tésztát forró sütőben sütünk.
Piskótát, s minden habverővel készült tésztát közepes hőfokon sütünk, ami 180 fok. Ezeknél a tésztáknál viszont nagyon lényeges, hogy a sütőajtót ne nyitogassuk, leghamarabb jó 20 perc nélkül nézzünk rá a tésztára – akkor, ha feltétlenül kell.
Amennyiben kevert tésztát készítünk, akkor a tojásokat, vagy a sárgáját – recepttől függően – mindig nagyon jól keverjük ki. Ha vajat is tartalmaz a tészta – vagy margarint – akkor először azt keverjük ki, majd a tojásokkal együtt ismét.
Ha szódabikarbónával készítjük a tésztát, akkor gondoskodjunk róla, hogy citromlét, vagy valami savanyút adjunk a masszához, mert anélkül nem fog rendesen megnőni.
Ha hájas tésztát, vagy leveles vajas tésztát készítünk, akkor feltétlen figyeljünk arra, hogy tojással megkenéskor ne csurogjon a tészta oldalára, mert másképp nem nyílnak szépen szét a levelek.
Ha dióval készítünk tésztát darabosan, vagy akár darálva – nem megfőzve – előtte rakjuk pár percre a sütőbe pirítani – sokkal erőteljesebb, finomabb lesz az íze.
Mazsolát, gyümölcsöt mindig forgassunk lisztbe, ha piskótába, vagy kevert tésztába rakjuk, így nem süllyed le az aljára.
Amennyiben egy töltelék túl lágy lett, akkor nyugodtan rakjunk bele reszelt kekszet. Nagyon jól működik ez a diós- és mákos bejglinél.
Jegyezzük meg, melyik tészta készítés milyen hőfokú hozzávalókat igényel,
milyen környezetet, és hogy milyen legyen a használati tárgyak hőmérséklete!
Piskóta – tojás – konyhameleg
Tejszínhabhoz tejszín – hűtő hideg (mehet habverés előtt negyed-félórára fagyóba is)
linzertészta – hideg hozzávalók – hideg környezet – hideg használati tárgyak
hájas, leveles-vajas – hideg hozzávalók, hideg környezet, hideg használati tárgyak
Kelt tészták – mindig minden langyos – de nem forró. Forró tejet kerülni kell, mert az élesztőgombáknak árt. Nem „megölni” akarjuk őket, hanem „szaporítani”.
Ha ezeket a tanácsokat betartjuk, akkor esélyesen már sok bosszúságtól megszabadulhatunk. Az más kérdés, hogy ezeken a praktikákon kívül még jó pár ismert, érdemes rákeresni, ha valamivel nem vagyunk tisztában – hisz az okos ember más kárán tanul.
