Mi kellett ahhoz, hogy ennyi féle süteményt készíthessünk?
Eleinte a tészták, sütemények mézzel készültek, viszont ez határt is szabott a változatosságnak. A sütemény legtöbbször édes, márpedig ahhoz valamiféle édesítő anyag szükséges. Lehetőleg nagy tömegben.
Mint minden újításnál – itt is történnie kellett valaminek, hogy a cukor elindulhasson hódító útjára.
Ez a történés az arab invázió volt.
„Fehér só”, így nevezték kezdetben a cukrot, amely az ókori araboktól kezdett terjedni Európában.
A korábban mézzel édesített csemegék világa lejárt, legalábbis gazdag körökben. A szegényebb rétegnek még jó ideig nélkülözni kellett. (És a gazdagok által használt édesítőszer sem a mai kristálycukornak felelt meg…)
A cukrot pályafutása elején gyógyszernek tekintették, árát is arannyal mérték.
Az igazi édes sütemények története az arab receptekkel kezdődik. Ezek között is a legelsők egyike a pastis vagy krusztád.
Receptjéből kiderül, hogy tésztája a magyar rétessel azonos.
Aztán ott van a mesékből ismert hamuban sült pogácsa, ez bizony nem a képzelet szüleménye, hanem egy régi korokban szokásos készítési módszert elevenít fel.
A gabonaőrletet vízzel keverve, esetleg kovásszal elegyítve lepénnyé formálták és forró hamuban szárították.
Az ilyen a „hamuban sült pogácsa” egyrészt gyorsan elkészült, másrészt tartós is volt, ezért adták útravalóul a mesebeli mamák vándorútra induló fiaiknak.
A teljességhez tartozik az is, hogy hamuban sült pogácsának hívták egyes területeken a parázsban, héjában sütött krumplit is…
Milyen változást hozott sütemények terén a cukor megjelenése?
A cukor terjedésével egyidőben elérkezett a sütemények, édességek világra szóló karrierje. Kissé túlzásba is estünk.
Viszont e nyalánkságnak köszönhető a sok-sok tésztafélénk
Kelt,
omlós,
rétes,
vajas-leveles,
piskóta,
égetett,
lepények és még sorolhatnám egy ideig.
Mai napig a receptkönyvek és receptoldalak legolvasottabb lapjai a süteményekről, és édességekről szólnak.
Egyszerűen nem tudnak az emberek betelni velük – újabb és újabb ízeket keresnek.
Manapság már a direkt cukortartalom sem probléma, hisz kiváló édesítőszerek vannak.
Ha elhagyjuk a cukrot ezekkel, vagy legalább vegyítjük édesítőhatás arányában fele-fele szinten, akkor már sokat teszünk egészségünkért, és persze vércukorszintünkért.
De ha valaki egészséges, és meg tudja állni, hogy módjával fogyasszon a finomságokból, akkor ilyen bűvészkedésre nincs szüksége.
Ez azért is jó, mert a csak édesítőszerrel készült sütemény finom ugyan, de valahogy nincs bennük az a feldobó energia, ami egy sütifogyasztás után viszont felpörget, érezhető.
Mivel a cukor lényegében élvezeti cikk – itt is érvényes: sütemények csak módjával!
Fotó: Pixabay
