…és egy meglepetés…
Hogy miért retro tejbegríz recept? Mert valami miatt sokan retro ételnek (kajának) tekintik. Menza kaja volt – bár mifelénk ritkán adatott meg – ezáltal a múlthoz kötődik, retrová avanzsálták.
Egy biztos – ha visszaemlékszem óvodás, és ilyen-olyan iskolás koromra, az otthoni tejbegríztől ezek sokkal finomabbak voltak. Amit anyám készített annak az íze semleges volt, míg a ovis-iskolai egy kellemesen sós, mégis édes ízű.
Mint minden ételt, ezt is lehet jól és nem olyan tökéletesen készíteni.
Túl sok variációja nincs az biztos, de nálunk családon belül volt egy vonulat, akik kifejezetten a csomós tejbepapiért rajongtak. Egyszer kutyafuttában úgy sikerül – későn lett megkavarva – onnantól ki lett kötve, hogy nekik bizony csakis úgy kell, mert az úgy sokkal finomabb. (Persze akarattal csomósítani már sokkal nehezebb)
De most a hagyományos készítési módot ismertetem – nem mintha bárki ne tudná, hogy kell nekiindulni ennek az egetverő tudománynak….
Általában az emberek úgy főzik ezt az ételt, hogy felrakják a tejet forrni, és amikor elkezd melegedni már csurgatják is bele a búzadarát, és végig kavargatják-kavargatják.
A mi ovis konyhás nénink (nem volt szakács, de jobban sütött főzött bármelyik nagymenőnél) viszont másképp csinálta.
Nem a legelején szórta bele a búzadarát a literenként csipetnyi sóval ízesített tejbe, hanem akkor, amikor már elkezdett bőrözni, tehát közel volt a forrás-zubogás.
Szépen, fokozatosan engedte bele a darát, s onnantól viszont kevergette.
S mivel a gyerekek általában nem rajonganak a sűrű, kemény tejbegrízért, ezért tökéletes arányban ki volt számolva hogy lesz belőle kellemesen laza tejbepapi. Nem a főzés befejezésekor, hanem a tűzről levétel után nagyjából 10-15 perccel, amikor már tálalni és enni lehet.
Ez a dara amikor elkészülünk még elég folyósnak mondható, de a néhány perc elteltével pont tökéletes állagú lesz, és kihűlés után sem fog tömegével az edénybe keményedni.
Ez az egyik titok, a másik pedig hogy főzéskor nem használunk cukrot. Nem baj, hogy a dara kicsit sós, mert pont az fogja fokozni a rászórt cukor ízét – így abból kevesebb kell. És a darának valami meghatározhatatlan finom íze lesz.
Nézzük akkor a retro tejbegríz recept részleteit!
Hozzávalók
- 1 liter tej
- csipetnyi só
- 6 evőkanál – nem púpos – búzadara
Elkészítése:
Ha valami miatt folyósra akarnánk készíteni, akkor egy evőkanállal kevesebb grízt rakjunk bele. Ha viszont a nagyon sűrűt szeretjük – akkor 1-2 kanállal többre lesz szükségünk.
A tejet a sóval felforraljuk. Mikor elkezd bőrözni a búzadarát – melyet előtte kimértünk – egy tányérról óvatosan a forró tejbe szórjuk apránként, közben másik kezünkben az elegyet kavargatjuk.
Mikor a gríz már szépen forr, és kezd sűrűsödni, kicsit hagyjuk még a tűzön – természetesen takarék hőfokon – ilyenkor szinte buborékozik, vagy bugyborékozik. Így csak 1-2 percig főzzük, aztán elzárjuk a hőforrást, és várunk nagyjából 10-15 percet.
Elképzelhető, hogy a gríz tetején a tej egy része „megjelenik”, ezt belekavarjuk az elegybe, és már tálaljuk is az egészet. Nem kell hozzá több cukor, mintha cukrosan főztük volna az egészet.
És hogy mi a meglepi a retro tejbegríz recept beharangozójában?
Hát a rántott tejbegríz…
Furán hangzik, pedig egyáltalán nem katasztrofális. Nézzük a receptjét!
1 liter tejbe pici sót teszünk, 8 kanál grízt folytonos kavarás közben belefőzünk jó sűrűre. Kihűtjük.
Ha a lábast, amiben főztük a tejbegrízt először bevizeztük, akkor ha a massza alá nyúlunk könnyen kiboríthatjuk vizezett deszkára. Ott felkockázzuk tetszőleges darabokra, de legalább 6-8 centisek legyenek, vastagságuk meg minimum másfél centi.
Szokványos módon lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk, s forró zsírban vagy olajban kisütjük. Mindkét oldalát megmártjuk fahéjas porcukorban.
Sárgabarack lekvárral valami „isteni”.
Esélyesen a retro tejbegríz recept sosem megy ki a divatból. Egyrészt a gyerkőcök mai napig rajonganak érte – de néha bizony a felnőttek is ráfanyalodnak – felidézve a régi ízeket.
Fotó: Wikipédia Készítette: Dezidor – Saját készítésű fotó, CC BY 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=6000151 (webes méretre vágott)
