2024-02-22

Rétestészta – régi recept alapján

Rétestésztát vehetünk konyhakészen a boltban, de bizony mi is elkészíthetjük, s az eredmény még finomabb lesz.

Egy próbát megér…

Rétestészta házilag? Minek bajlódni vele, ha egyszer vehetünk a boltban is készet. Kicsit gyatrább, nem annyira finom, de azért a miénk lesz.
Egy kis akarattal mi összehozhatjuk. Több lesz belőle, jobb lesz belőle, és még finomabb…


A rétes az a tésztaféle, ami szinte bármivel tölthető, csak fantáziánk szabhat határt.
És még véletlenül sem annyira bonyolult elkészíteni, mint ahogy gondolnánk.


No persze első egy-két alkalommal biztos nem fog tökéletesre sikerülni, no de hát melyik tészta, vagy sütemény lesz elsőre a legfinomabb, és legszebb? Nem kell izgulni, idővel belejövünk.

Mitől lesz tökéletes a rétestészta?


Fontos, talán legfontosabb a minőségi liszt. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy lisztünk milyen kaliberű, akkor adjunk a tésztához egy tojást, és ezzel meg is oldottuk a problémát. Hisz hogy mennyit ér a liszt mindig a fehérjetartalomtól függ.

Hogy készül a rétes?
Leírom….


50 dkg lisztet tálba rakjuk, egy diónyi zsírral elmorzsoljuk, közepébe mélyedést vájunk és 4—4 és fél dl langyos, sós vízzel puha tésztát gyúrunk.
Deszkára téve jól kidolgozzuk, kb. 15 percig, amíg egészen sima, ruganyos lesz. Sokan az asztalhoz csapkodják, ettől a tészta még simább lesz.


Két cipóba osztjuk de úgy, hogy tökéletesen sima legyen, ne látszódjék rajta sehol sem gyűrődés. Ez így leírva kicsit ijesztő, de nem kell pánikolni, könnyen megvalósítható – ha jól kidolgoztuk.


Megkenjük mindkettő olvasztott zsírral, és külön-külön letakarjuk őket de nem ám akármilyen edénnyel, langyosak legyenek! Ezután jön megérdemelt pihenésük – nagyjából negyedóra.

Leterítünk egy nagy asztalt teljesen tiszta abrosszal – enélkül rétest készíteni lehetetlen.


Megszórjuk az abroszt liszttel, majd rárakjuk az egyik cipónkat. Elején kicsit szétnyomkodjuk kézzel, utána rásegíthetünk még nyújtófával, de óvatosan. Aztán már ha szép nagyocska elkezdhetjük húzni a tésztát. De előtte olvasztott zsírral kenjük végig.


Jó ilyenkor, ha többen vagyunk, és több oldalról tudunk dolgozni egyszerre, de ha nem, akkor egyszerűen körbejárjuk az asztalt, és mindig húzunk rajta egy cseppet.


A húzáskor ne a tészta szélét fogjuk meg, hanem rakjuk a széle alá kezünket, és kézfejünkkel húzzunk rajta kicsit. Így esélyesen nem fog elszakadni.
A húzás folyamata addig tart, amíg azt érezzük, hogy engedi magát. Ha már nagyon vékony és látszik alatta a terítő mintázata, akkor esélyesen ezzel a művelettel elkészültünk.


A nagyon szélét letépdessük szintén kézfejünkkel, és egy pici víz hozzáadásával újra nyújthatjuk. De van olyan is, hogy ezt levesnek főzik meg.
Ami az asztalon nyugszik szépen lekenjük ismét olvasztott zsírral egyenletesen.

Ha nagyon lecsüng az asztalról, akkor az abrosszal szépen az asztal szélére hajtjuk. De ezek is megzsírozandók. Egy kicsit szárítjuk, majd a szárítás után megint zsírozzuk. Nem árt amúgy, ha meleg konyhában dolgozunk, mert könnyebb és gyorsabb a száradás.

Elérkezett a rétestészta töltésének pillanata.

Szórjuk meg az egészet egy kis zsemlemorzsával vagy búzadarával, aztán rakhatjuk is rá a tölteléket. Nem kell kenni, hanem egyszerűen rámorzsoljuk. Kicsit ritkásan lesz, de ha feltekerjük lényegében már mindenhová jutni fog.


Ha a töltelék szórásával megvagyunk, akkor megfogjuk az abrosz szélét kétoldalt, és elkezdjük segítségével felfele sodorni az egészet.

Ha felsodortuk az egészet darabolhatjuk is tepsi méretűre, de akár behajtottan is tepsibe rakhatjuk. Tetejét lekenjük zsírral, tepsit szintén zsírozzuk, aztán mehet be a sütőbe. A tepsibe viszont ne rakjuk túl szorosan, valahogy ki is kell majd vennünk.

És ha túl közel vannak a rudak egymáshoz, akkor nem sül olyan tökéletesen.
200 fokos sütőben sütjük – mint minden zsíros tésztafélét – félóra alatt el is készül.

Porcukorral leszórva melegen valami isteni….

Fotó: Fortepan