Mert a legtöbbi régi ötlet nem avul el, csak átalakul…
A régi praktika nagy kincs volt annak idején. Dédi idejében a háziasszonyok majd egész napjukat a konyhában töltötték, kevés volt a pénz is, takarékosabb életmódot folytattak – így aztán sokkal jobban odafigyeltek arra, hogy ne hibázzanak.
Anyáról leányra szálltak a régi praktikák – s mára már sok alig maradt fenn közülük. Ezen próbálunk most enyhíteni.
Sokan bajlódnak lencseáztatással ha főzeléket, vagy levest akarnak készíteni belőle, pedig ez az egyetlen hüvelyes, aminél ez a művelet fölösleges. Tisztítás, mosás után nyugodtan fel lehet egyből rakni főni.
Fél óra alatt mindenféle áztatás nélkül megpuhul. Sőt – tökéletesebb lesz a főzés is, mert áztatás hatására levedli a héját, és nem lesz mutatós az ételünk. Viszont ha babot főzünk pont ellenkező az eredmény.
Ha nem áztatjuk be előző este, akkor esélyesen jó sok héj fog leválni, ami mind az étel tetején úszkál majd. Érdemes ezért erre a műveletre a szárazbabnál időt szakítani.
Ha leégett a lábas véletlenül fölösleges agyon gürcölnöd magad. Vagy szódabikarbónát szórjál rá, és nedvesítsd be – ez nagyjából fél óra alatt már eredményhez vezet, vagy ha súlyosabb a baj, akkor szórd be rendesen sóval, önts rá egy pohárnyi vizet, kicsit keverd el, hogy feloldódjék a só, aztán rakd be néhány napra olyan helyre, ahol nem lesz útban neked. Pár nap elteltével az égés lényegében magától felválik.
Májat főzéskor, sütéskor nem sózzál, mert megkeményedik. Viszont van egy kivétel, a csirkemáj. Ezt nyugodtan fűszerezhetjük kedvünkre, nem csak utólag – mert semmit nem befolyásol a sózás, ugyanolyan puha, omlós marad.
Ha azt akarod, hogy a pörköltöd jó sűrű szaftos legyen, akkor ne zsírt, olajat rajkál bele sokat, hanem a hagymára, paprikára, paradicsomra, és persze a lassú főzés során leváló húsmoszadékokra számíthatsz.
Ha finom sült húst akarsz sütni, akkor ragaszkodj a zsírhoz. Jobb is vele az íze, és az sem elhanyagolható, hogy lesz egy adag pecsenyezsírod, ami kenyérrel, paprikával, paradicsommal felséges eledel – vétek lenne lemondani róla.
Milyen régi praktika van a só használatára?
Édes ételeknél mindig használunk főzéskor egy csipet sót, kevesebb cukor kell, hisz a só ízfokozó.
Fontos az is, hogyha főzés végén sózol, akkor jóval kevesebbet kell használnod az azonos ízhatáshoz. Ez a módszer levesek, főzelékek, s egyéb – nem húsételek esetében alkalmazható.
Ha fűszernövényt aprózol – hagymától a zöldpetrezselyemig, sikeresebb lesz a művelet, nem ugrálnak a darabkák ide-oda a vágódeszkán, ha előtte végig hinted őket egy pici sóval. Egyszerű a magyarázat: A só hatására a növény nedve kiválik, így az szabályosan összetapasztja az aprózandó fűszereket.
Ha sok fűszert készítettél elő, akkor rakd bele egy apró üvegbe, s mehet a hűtőbe parányi sóval. Néhány napot simán kibír. Dédi ezt még úgy oldotta meg, hogy alaposan besózta a maradék növénykéket, felhasználáskor pedig leöblítette. No de neki még nem volt hűtője..
Ha hosszabb ideig nem fogod használni, az esetben zacskóba rakd, szívd ki belőle a levegőt, kösd le, s rakd a fagyasztóba. Hosszú-hosszú ideig használható lesz.
Ha sósabb lett a leves a kelleténél, az esetben adj hozzá vizet. Amennyiben nem levesről van szó, s nem is főzelékről, akkor rakj bele egy krumplit. Az felveszi a plusz ízt.
Az ecetes takarítás, áttörlés a konyhában csodát tesz. Fém konyhai eszközeid is ragyogni fognak tőle. Hisz nem csak zsíroldó, de a vízkövet is tökéletesen oldja. Sokszor bizony jobban is, mint a bolti vízkőoldók.
Ha félsz attól, hogy az étel amit főzöl kifuthat, akkor rakj az edényre keresztbe egy fakanalat. Ez visszatartja a kikívánkozó ételt. De mindenképp lassítja a folyamatot.
Ha fröcsköl a zsiradék sütéskor, akkor rakj bele egy csipetke sót, esetleg egy kiszáradt kenyérszeletet.
És milyen praktika van a konyhai fa használati tárgyakra?
Praktikus konyhai használati tárgy a fakanál, de idővel mind bebarnul. Ha viszont felfőzöd őket jó alaposan, utána pedig kirakod szárítkózni őket a napra, valósággal megfiatalodnak. Rájuk sem ismersz majd.
Ha kalácsot sütsz használj hozzá aludttejet, Sokkal lazább, puhább, lyukacsosabb, és finomabb lesz. De próbáld ki egyszer a sütését tojás nélkül. Ettől is lazább lesz, foszlósabb. Olcsóbb az előállítása, és mégis finomabb.
Ha úgy döntesz, hogy leves-, vagy laskatésztát gyúrsz, és nincs sok időd – nem akarsz vesződni a várakozással, míg puhább lesz a nyújtáshoz, akkor mikor összeállítod adj hozzá egy csipet sót. Régen a frissen felhasznált tésztákat így készítették.
Ha bárhol szagtalanítani akarsz – akár a hűtőben is, akkor tökéletes módszer rá egy felbontott, kis zacskós szódabikarbóna.
De ez utóbbi már elég ismert praktika.
Fotó: Pixabay
