….és krumplilángos
Több féle régi krumplis lángos recept kering a neten, igazándiból nem lehet mellé szúrni vele, bár pár dologgal sikerülhet.
A lángost majd mindenki szereti, az alaplángost sósan, édesen – mondjuk lekvárral – is lehet enni (bár őseink megfordulnak ilyenkor sírjukban). A krumplis lángost viszont nem. Ez kifejezetten sósan finom.
Fontos, hogy a burgonyát ha megfőztük, és megtörtük – akkor várjunk vele míg kihűl. Nem kell teljesen, de a kezünktől hidegebb legyen. Erre azért van szükség, mert ha türelmetlenek vagyunk és még melegen összegyúrjuk a liszttel, akkor a tészta nyúlós lesz.
Ezáltal sokkal több lisztet vesz fel, mint amúgy tenné, és a végeredmény lényegesen keményebb lesz. Szóval nyugi, a krumpli hűlésére az időt rá kell szánni.
Bár a receptek általában arról szólnak, hogy héjában főzzük meg a krumplit – a végeredmény valahogy finomabb, s lazább tésztát kapunk ha megmossuk, hámozzuk, mossuk, daraboljuk, s főzzük.
Természetesen mikor megfőztük akkor azonnal le is szűrjük, hisz nagyon vizes lenne, s szűrés után letakarjuk – legalább félig-meddig, hogy azért a gőz is távozni tudjon. Szépen megvárjuk, míg kihűl, aztán mehet a buli.
És a régi krumplis lángos recept alapján hogy készül ez a finomság?
- Burgonyalángos. másfél deka élesztőből és kevés liszttel kovászt csinálunk. 12 középnagyságú, főtt, átpasszírozott burgonyát ugyanolyan súlyú liszttel és a megkelt kovásszal, sóval összegyúrunk.
- Kidolgozzuk és 1/2 óráig pihentetjük. Meglisztezett deszkán megsodorjuk, hogy henger alakú legyen, majd felszeleteljük ujjnyi szélesekre, s fél ujjnyi vastagra lisztezett deszkán egyenként kinyújtjuk.
Nyújtás után ismét pihentetjük félórát, majd az elsőként elkészített lángossal kezdve kisütjük. - Jó hozzá a palacsintasütő, és kevés zsiradékot használjunk egyszerre. Persze a palacsintától attól még több kell.
- Krumplilángosnál nem használtak sok élesztőt, más az arány mint egy átlagos kelt tésztánál. Nem a benne lévő lyukak nagysága volt a lényeg. Tésztája kisülve is normálisan tömöttebb, mint a sima lángosé.
- És minden lángos szinte – frissen (de nem forrón) az igazi.
- Másik változata a krumplilángos. Nevéből adódóan ez krumpli domianciában „szenved”. Összetevői közül a legtöbb a burgonya.
Ez annyiban különbözik az előzőtől, hogy nincs benne élesztő. - Mindössze krumpli, liszt és só az összetevője. És lisztből kevesebbet igényel, mint krumplislángos párja.
- A szabály az, hogy annyi lisztet kell hozzáadni apránként, hogy a tészta simává váljék. Akinek tapasztalata van az tudja, hogy eleinte a krumplitól kissé göcsörtösnek látszik, ellenben ha elég liszt kerül bele, akkor kisimul.
- Ez esetben pihentetni sem kell a tésztát, legfeljebb a gyúrás után hagyjuk 10 percet a deszkán sodorva, henger alakban. Ilyenkor a deszkát szórjuk le liszttel alatta, és a tésztát is.
- Pihentetéskor mindkét esetben takarjuk le tiszta konyharuhával a felületét, mert másképp könnyen szikkad.
- Ezeket nem lehet kézben nyújtani, mint a hagyományos lángost, mindenképp csak kézzel nyomogatva, vagy nyújtófával lazán sodorva jutunk eredményre.
Ez a fajta lángos később elmajszolgatva is finom – de az íze kicsit megváltozik. Ezt nem szokás tejfelezni, de persze fogyasztóján áll a vásár…. 🙂
