2024-05-21

Régi darázsfészek recept nagyi konyhájából

Darázsfészek süti.

Gyerekkorom egyik kedvence volt ez a tésztaféle. A hagyományos darázsfészek recept szerint elkészített süti pont olyan lesz, amilyennek lennie kell. Készíthető vajas tésztából is, de azért kelttésztából az igazi.

Manapság is sokan készítik, de már általában lényegesen leegyszerűsített formában. A kelt tésztát, vagy leveles tésztát megszórják dióval, cukrozzák, és már sodorják is felfele. Így is finom persze, de nem árt egyszer kipróbálni a régi módszert – mert valóban finom.

Valamikor az óvodában ettem először nagyon finomat. Külön szakácsnőnk volt, ami abban az időben különlegesség volt a városban. Olyan finom buktát, darázsfészket azóta sem ettem, pedig nagymama is nagyon jó gazdasszony volt. De valahogy az óvodai tészták lettek az etalon…

Most a kelt tésztás darázsfészekkel ismerkedünk meg.

Kelt tészta készítése

2 dkg élesztőt felfuttatunk kevés tejben. Ha kész, bedagasztunk vele 1/2 kg lisztet. Adunk hozzá 10 dkg vajat, vagy más zsiradékot, pici sót, egy kanálnyi cukrot, s alaposan kidolgozzuk.


Ha már szép sima – beledagasztunk még néhány dkg vajat, hogy szép, foszlós tésztánk legyen.
Lerakjuk pihenni langyos helyen (minden összetevőnek, és természetesen a helyiségnek is langyosnak kell lennie)

A régi darázsfészek recept szerinti töltelék készítése

Először is a tésztát kb. félcenti vastagra kisodorjuk és a diótölteléket rákenjük.

15 deka gorombán darált vagy késsel vágott diót veszünk. (Darált is megfelel persze….) Jó féldeci tejet felforralunk 9 deka cukorral, ezt a dióra öntjük, belekeverjük a mazsolát, kevés reszelt citromhéját késhegynyi törött fahéjat.

Végül két tojásnak keményre vert habját, amelybe még 5 deka cukrot elkeverünk és egy evőkanál édes morzsát.


Kenés után összegöngyölítjük a tésztát, mint a dióstekercset, azután nagyjából 3 cm széles darabokba felvágjuk.

Mindegyik szeletet a tenyerünkkel kissé meglapítjuk. Vajazott vagy zsírral kikent (ma már elég a sütőpapír) tepsibe rakjuk, mérsékelt tűznél szép pirosra sütjük.

Érdemes a tepsibe nem egymásra, de mégis viszonylag közel rakni, mert ahogy összekélnek, és az oldaluk nem barnul meg teljesen – nagyon finomak lesznek. Nem kell félni – szét fognak válni, hisz zsiradék van benne.

De ha nem bízik valaki magában, akkor kenje be az oldalát a tésztáknak éppen hogy egy kis olajjal.
Ha kihűlt – vaníliás cukorral megszórjuk.