
A rántott sertésláb-borjúláb lényegében azonos módon készül, és ha szereti valaki a körömpörköltöt – esélyesen ez is lecsúszik neki….
Persze ha valaki nem látott még élőben ilyen finomságot – úgy képzeli, hogy ez biztos, hogy nagyon rágós, hisz hogy tudna megpuhulni – akár még fedő alatt is – egy köröm, aminek amúgy órákat kéne tötyögni a „gázon”….
Ám nem is kell puhulnia, hisz előtte gondoskodunk róla – tökéletes állapotban panírozzuk.
Ami annyit tesz, hogy rendesen előfőzzük. Nem kell aggódni, nincs arra szükség, hogy a panírozás előtt valóban 5-6 órát főjön apránként. Ez esetben nyugodtan használhatunk kuktát, lényegtelen a lassú főzés.
Ami fontos az az, hogy úgy megpuhuljék, hogy a csontokat mind egy szálig kiszedegethessük belőle. Pontosabban a sertés esetében hivatalosan a körmöt, és csakis a körmöt benne hagyhatnánk, mert olyan mutatós….
Ám sokan idegenkednek tőle – ezért jobb ómen, ha eltávolítjuk. Bár a recept arról ír, hogy utólag sózzuk – mi főzéskor szoktuk. Nekünk így jobb – de szokás kérdése.
A sertés és borjúköröm azonos módon készül – semmi különbség, és mindkettő ugyanolyan finom – érdemes legalább egyszer kipróbálni.
A rántott sertésláb-borjúláb hozzávalói a következők –
- 4 sertésköröm, vagy 4 borjúláb
- 2-3 tojás,
- 10 dkg zsemlemorzsa,
- 10 dkg liszt
- só
- zsiradék a sütéshez
Így készítjük el –
- A sertéslábakat, borjúlábat a hentessel hosszában kettéhasíttatjuk. Igazság szerint mi egyben szoktuk venni, ha megfő így is simán el lehet távolítani a csontokat, és kedvünk szerinti méretre darabolhatjuk.
- Körömkefével, meleg vízben teljesen tisztára mossuk és annyi vízben, hogy ellepje, teljesen puhára főzzük. (esetleg már most sózhatjuk)
- Még melegen úgy csontozzuk ki, hogy körmével együtt egészben maradjon. Szitán lecsurgatjuk, esetleg sózzuk, majd a lisztben, felvert tojásokban, zsemlemorzsában megforgatva, forró zsiradékban ropogósra sütjük.
- A lábak levét lezsírozva és átszűrve félretehetjük a mélyhűtőbe, hogy későbbi alkalommal felolvasztva vagy hidegen apróra vagdalva aszpiknak felhasználjuk.(feltéve, ha lassan főtt – de ez ritkán esik meg)