2024-05-21

Nagyi féle karácsonyi diós-mákos kalács

Diós-mákos kalács nagyi módra

A karácsonyi diós-mákos kalács egykor szorosan hozzátartozott az ünnepekhez. A legtöbb háznál ezt készítették, nem igazán nézték sokra az omlós tésztákat.

Sok helyütt – mai napig ehhez a fajta tésztához ragaszkodik az idősebb generáció.

Való igaz, frissen fantasztikusan finom. Az omlós tészta viszont tovább eltartható, korábban süthető .

Ha nekiállunk úgy érdemes sütni, hogy legalább 2-2 rudat tudunk készíteni. Ehhez 1 kg liszttel készült bejglire lesz szükségünk.

A töltelék mennyisége egyéni, ebben a tésztához viszonyítva arányosan kevesebb van, mint omlós társában, de azért nem szűkölködik.

Nem árt, ha egy rúdba legalább 15 dkg mák, vagy dió belemegy.

A tölteléket szórjuk meg mazsolával, és egy kis citromhéjjal. Ha pedig még mézet is csurgatunk rá egy keveset, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a tésztánk igencsak kapós lesz.

Karácsonyi diós-mákos kalács hozzávalói

  • 1 kg liszt
  • 5 dkg élesztő 1 dl tej, pici liszt a kilóból, és egy parányi cukor a felfuttatáshoz
  • egy jó csipetnyi só
  • 4 evőkanálnyi cukor
  • 5 dl langyos tej
  • 15 dkg vaj (5 dkg az összeállításnál + 10 dkg végén, olvasztottan beledagasztani)
  • 30 dkg mák
  • 30 dkg dió a töltelékhez
  • 2 db citromnak a héja
  • 20 dkg cukor a mákoshoz
  • 20 dkg cukor a dióshoz
  • rúdanként 1 marék mazsola
  • és 1-1 evőkanálnyi méz
  • néhány deci ej a felfőzéséhez
  • tojás a tészta lekenéséhez
  • zsiradék a tepsi kikenéséhez, vagy sütőpapír

A tészta elkészítési módja a következő –

A lisztet egy tálba rakjuk, hozzáadjuk a sót, a felfuttatott élesztőt, a cukrot, és a tejjel, és 5 dkg vajjal óvatosan elkezdjük összedolgozni.

Addig dagasztjuk, míg el nem kezd hólyagosodni, és a kezünkről leválni. Mikor ez megtörtént, akkor dagasztás közben hozzáadjuk a 10 dkg olvasztott vajat.

Megint elkezdjük dagasztani. Ezt addig, míg az összes vajat magába nem szedte, és szép sima, fényes lett a tésztánk.

Ha duplájára kél, akkor 4 részre vágjuk, cipót formálunk, kicsit lerakjuk pihenni.

A mákot, diót elvileg szárazon is rászórhatnánk a tésztára, de jobb, ha ez esetben is megfőzzük.

Mindkettőt megdaráljuk, összekeverjük a cukorral, hozzáadunk annyi tejet, hogy éppen hogy kavarható legyen, mert a cukortól még hígulni fog, és a lehető legalacsonyabb hőfokon felfőzzük. Letesszük hűlni.

Míg ez megtörténik kinyújtjuk az első bejgli lapot. Kicsivel hosszabbra, mint a tepsink. A nyújtás nagyon laza legyen, inkább húzzuk a tésztát széjjel ahol tudjuk, mint hogy „agyonnyomkodjuk”:

Megkenjük a lapot úgy, hogy körben maradjon legalább egy centi tiszta tésztánk. A tölteléket ezután megszórjuk mazsolával, reszelt citromhéjjal, és megcsurgatjuk egy pici mézzel.

Ezután az a két rövidebb végét behajtjuk, utána pedig elkezdjük tekerni felfele a rudat.

Ha végig értünk megfogjuk kétoldalt, és óvatosan berakjuk a tepsibe, melyet kikentünk zsiradékkal, vagy kibéleltünk sütőpapírral – csak a könnyebbség kedvéért.

Mindegyik rúddal így járunk el. Tetejüket megszurkáljuk végig, nagyjából 5 centinként – de csak azután, hogy lekentük tojással. Ha csak sárgájával kenjük, akkor nagyon szép színt kap, s kicsit márványossá is válik.

Közepes hőfokon sütjük, 180 fokon – pirosra. Ha megsült kivesszük a tepsiből, és lerakjuk hűlni. Jó, ha a kóstolgatással várunk addig, míg valóban meghűl, mert a forró kelt tészta nem tesz jót a gyomornak.