Nagyi féle karácsonyi diós-mákos kalács
A karácsonyi diós-mákos kalács egykor szorosan hozzátartozott az ünnepekhez. A legtöbb háznál ezt készítették, nem igazán nézték sokra az omlós tésztákat.
Sok helyütt – mai napig ehhez a fajta tésztához ragaszkodik az idősebb generáció.
Való igaz, frissen fantasztikusan finom. Az omlós tészta viszont tovább eltartható, korábban süthető .
Ha nekiállunk úgy érdemes sütni, hogy legalább 2-2 rudat tudunk készíteni. Ehhez 1 kg liszttel készült bejglire lesz szükségünk. A töltelék mennyisége egyéni, ebben a tésztához viszonyítva arányosan kevesebb van, mint omlós társában, de azért nem szűkölködik. Nem árt, ha egy rúdba legalább 15 dkg mák, vagy dió belemegy.
A tölteléket szórjuk meg mazsolával, és egy kis citromhéjjal. Ha pedig még mézet is csurgatunk rá egy keveset, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a tésztánk igencsak kapós lesz.
Karácsonyi diós-mákos kalács hozzávalói
1 kg liszt
5 dkg élesztő 1 dl tej, pici liszt a kilóból, és egy parányi cukor a felfuttatáshoz
egy jó csipetnyi só
4 evőkanálnyi cukor
5 dl langyos tej
15 dkg vaj (5 dkg az összeállításnál + 10 dkg végén, olvasztottan beledagasztani)
30 dkg mák
30 dkg dió a töltelékhez
2 db citromnak a héja
20 dkg cukor a mákoshoz
20 dkg cukor a dióshoz
rúdanként 1 marék mazsola
és 1-1 evőkanálnyi méz
néhány deci ej a felfőzéséhez
tojás a tészta lekenéséhez
zsiradék a tepsi kikenéséhez, vagy sütőpapír
A tészta elkészítési módja a következő –
-A lisztet egy tálba rakjuk, hozzáadjuk a sót, a felfuttatott élesztőt, a cukrot, és a tejjel, és 5 dkg vajjal óvatosan elkezdjük összedolgozni. Addig dagasztjuk, míg el nem kezd hólyagosodni, és a kezünkről leválni. Mikor ez megtörtént, akkor dagasztás közben hozzáadjuk a 10 dkg olvasztott vajat. Megint elkezdjük dagasztani. Ezt addig, míg az összes vajat magába nem szedte, és szép sima, fényes lett a tésztánk.
Ha duplájára kél, akkor 4 részre vágjuk, cipót formálunk, kicsit lerakjuk pihenni.
A mákot, diót elvileg szárazon is rászórhatnánk a tésztára, de jobb, ha ez esetben is megfőzzük. Mindkettőt megdaráljuk, összekeverjük a cukorral, hozzáadunk annyi tejet, hogy éppen hogy kavarható legyen, mert a cukortól még hígulni fog, és a lehető legalacsonyabb hőfokon felfőzzük. Letesszük hűlni. Míg ez megtörténik kinyújtjuk az első bejgli lapot. Kicsivel hosszabbra, mint a tepsink. A nyújtás nagyon laza legyen, inkább húzzuk a tésztát széjjel ahol tudjuk, mint hogy „agyonnyomkodjuk”:
Megkenjük a lapot úgy, hogy körben maradjon legalább egy centi tiszta tésztánk. A tölteléket ezután megszórjuk mazsolával, reszelt citromhéjjal, és megcsurgatjuk egy pici mézzel. Ezután az a két rövidebb végét behajtjuk, utána pedig elkezdjük tekerni felfele a rudat. Ha végig értünk megfogjuk kétoldalt, és óvatosan berakjuk a tepsibe, melyet kikentünk zsiradékkal, vagy kibéleltünk sütőpapírral – csak a könnyebbség kedvéért.
Mindegyik rúddal így járunk el. Tetejüket megszurkáljuk végig, nagyjából 5 centinként – de csak azután, hogy lekentük tojással. Ha csak sárgájával kenjük, akkor nagyon szép színt kap, s kicsit márványossá is válik.
Közepes hőfokon sütjük, 180 fokon – pirosra. Ha megsült kivesszük a tepsiből, és lerakjuk hűlni. Jó, ha a kóstolgatással várunk addig, míg valóban meghűl, mert a forró kelt tészta nem tesz jót a gyomornak.
