Milyen a jó sütőkolbász? Hogy süssük?

Azt, hogy milyen a jó sütőkolbász nem tanítja senki. Ám van néhány dolog, amire ha figyelsz, akkor esélyesen kevés bosszúságod lesz.

Egyszerűbb dolgod van, ha ismerős hentesnél vásárolsz rendszeresen – akkor esélyesen egyenesben közlik veled – hogy a kolbász milyen. Friss, avagy nem. A minőséggel meg nem lehet gond, hisz azért jársz hozzá, mert jó árut árul.

Na de mi van akkor, ha még próbálkozol, vagy nincs „saját” hentesed. Hol itt, hol ott vásárolsz?

Vásárláshoz tudnod kell, hogy egy kiló kolbászhoz szükség van 70 dkg színhúsra, és 30 dkg zsírnakvalóra. No meg a bél, a fűszerek, a munka, a szállítás, egyéb kiadások. És ugye haszon is kéne.

Azt szokták mondani, hogyha egy kiló színhús árától olcsóbb a kolbász, akkor gyanakodni kell.

Én azt mondom, hogy ha egy árban van, akkor is, mert túl olcsó lenne, hogy haszon is legyen. Most 2500 Ft alatt kicsi az esély, hogy jó minőségű kolbászt vásárolj. Drágább lehet, olcsóbb esélyesen nem.

Lényeges az is, hogy belépve az üzletbe milyen szagokat, illetve illatokat érzel. Ha csak egy mákszemnyit is elbizonytalanítanak az érzett szagok, akkor az a legjobb, ha kifordulsz, és kész.

Ha eddig minden rendben, akkor nézz rá már a kolbászra is. Nyilván jó pár ki van rakva. A friss kolbász élénk színű, a bél – a bőre – selymesen fényes. Ha kicsit sárgul, a bél csíkozik, picit szikkadtnak látszik, akkor az azt jelenti, hogy nem friss töltés – több napos – és ez még a legszerencsésebb.

Jó, ha megszagolhatod az árut. Ha a hentessel nincs gond, akkor ezt meg is engedi. Nem kell megfogni közben, ő majd megtartja egy zacskóval, papírral, amivel akarja. Lényeges, hogy jellegzetes kolbász illatot érezzél, főleg a fűszereket, semmi savanykás, vagy émelyítő szagot.

Ha hozzá is érhet egy pillanatra – esélyesen ezt is megengedik – még véletlenül se ragadjon, tapadjon.

Ha fenti pontok alapján vizsgálódol, akkor esélyesen nem lesz gond sütés után sem.

Na igen, de hogyan süssük meg a jó minőségű sütőkolbászt?

Ha friss a kolbász – nincs sok teendő vele.

Elővesszük a tepsit – kikenjük zsírral – belerakjuk a kolbászt – néhány helyen megszurkáljuk – de ne késsel, mert abból jó eredmény nem lesz. Villával nagyjából 3-4 helyen – szálanként. Van, aki meg is keni zsírral – semmi gond nincs vele, több lesz legalább a kolbász zsír is…

Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor félórára fólia alá rakhatjuk, de sok értelme nincsen. Berakjuk a sütőbe 180 fokon minimum, aztán addig hagyjuk bent, míg már pirulgat. Meg is fordíthatjuk, de valójában fölösleges, mert az alja is szépen megsül.

Ha a kolbász fagyasztott, akkor ne fagyosan rakjuk be, hanem félig olvasszuk fel. Magyarán – félfagyos legyen. Picit itt is lyukasztjuk, fólia nem kell, mert olvadás közben nedvességet ereszt. Kicsivel hosszabb lesz a sütési folyamat, hisz fel is kell melegednie.

Ha a kolbászunk a hűtőben egy ideje ott van, mondjuk tegnapelőtti – és nyilvánvalóan nem zacskóban tartottuk, mert az nem jó ómen neki, akkor pár percig rakjuk vízbe. Pusztán azért, hogy a bőr, akarom mondani a bél felszívjon egy kis nedvességet és biztosan ne hasadjon ki.

Remélem, hogy a kolbászsütés eredménye örömet okoz Neked!

Ha tetszett a Milyen a jó sütőkolbász? – írás, és szívesen olvasnál hasonlókat – látogass el Retro receptek oldalunkra! Amennyien más retro témák is érdekelnek, úgy Retrográd oldalunkon a helyed! Fotó: Ligeti K.