2024-02-23

Miért „Laci” a Lacikonyha?

Lacikonyha

A lacikonyhákat – ugyan manapság már – a sült hús árusítással azonosítjuk, eredetileg sokféle ételt főztek. Általában vásárokon felállított kis főzőhelyek voltak – nagyrészt szabad ég alatt. 


Lényegében egy kifőzde, ahol aztán mindenféle olcsó ételt árusítottak. Nemcsak húsféléket, hanem tésztát, kását, pacalt – kinek mire volt szájíze. 


Olcsó volt, a vásározó ember éhségét csillapította. Állítólag Dobzse László király annyira elszegényedett, hogy a Duna-parti kifőzdékből hozatott egyszerű, sóval, borssal, paprikás zsírral elkészített bőrös pecsenyét az udvarának. 


 Ezt azért nem kell készpénznek venni…, ugyanis a történetben két buktató is van. Az egyik az, hogy Dobzse László egyáltalán nem volt szegény, még véletlenül sem volt szüksége hitelben kapott ételre. 


A másik buktató, hogy II. Ulászló közvetlenül Mátyás király után uralkodott, ami azt jelenti, hogy 1490-ben lépett trónra. 


Összesen 26 évig volt királyunk, és mivel Amerikát 1492-ben fedezték fel, két évvel trónra lépése után – kicsi az esély, hogy akár halála napjáig is egyetlen paprikát látott volna. 


Ugyan 1494-ben, Kolumbus második útján már áthozott néhány tövet Európába, de eleinte csak a kertek dísze volt, mégpedig főúri házaknál. 


Fogalmuk sem volt róla, hogy ez ehető, majd csak az 1700-as években kezdték használni fűszerezésre. Úgyhogy a paprikás hús hozatása a Duna-partról már csak ezért is hiteltelen. Ezek szerint nem Dobzse László nevéből származik pecsenyénk neve. 


De akkor miért is Lacikonyha a lacikonyha?

Ennek egyszerű oka van. Régen rövidebbek voltak a nyarak – az igazi nyári idő László napja környékén, június 27. táján következett el. 


Ilyenkor a házból kiköltöztették a tűzhelyet – hogy a nyári melegben ne tüzeljenek bent, és az éjszaka valóban a pihenésé lehessen. Ráadásul ilyenkor a családok inkább a szabadban élték életüket, csak este tértek be a házba. 


Ezek a kinti konyhák a bentihez viszonyítva elég hevenyészettek voltak – így nem csoda, hogy a vásári konyhák és az otthon nyári konyhák között kapcsolatot találtak. Kint a szabadban, a lehető legegyszerűbben összehozva. 

És hogy hogy készült a Laci-pecsenye?


Nagyjából centis szeleteket vágunk a bőrös sertéskarajból, majd ezt sózott vízfürdőbe rakjuk. Csak annyi víz kell, hogy ellepje a szeleteket.


Egy kiló húshoz két dekányi sót számítva. Az a jó, ha már előző este elkészítjük, és másnap sütésig benne is hagyjuk ázni a húsokat. 


Másnap aztán kisütjük őket borssal ízesítve. De zsírban süssük, mert igazándiból ez lényeges. Ha nem bízunk benne, hogy megpuhul a hús, akkor egy időre – mondjuk félórára – letakarhatjuk alufóliával, aztán az idő letelte után ezt levesszük róla, és sütögetjük tovább pecsenyénket. 


Nem árt meglocsolni időnként őket, forgathatjuk is. Észre fogjuk venni amikor már jó lesz, mert a bőr színe csodálatos pirosas lesz, és az íze…. hát, az mennyei. Úgyszintén az illata is.

Fotó: Fortepan/Konok Tamás

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*