
Magyaros azért, mert mi készítjük, s eredetileg ez argentin étel. És magyaros azért is, mert hozzánk közelállóbb alapanyagokat használunk.
Ennek az ételnek az eredeti neve éhséggyilkost jelent – nyilván nem véletlenül.
Azt viszont tudni kell, hogy az argentinok a húson kívül főleg zöldségeket, és a tojást használták. Sonkát, vagy sajtot – nem igazán.
Eredetileg ez a fogás marhahúsból készült. A marhának oldalsó, vékony izomzatából, amivel az élősködőket, legyeket tartja távol. Ha rászállnak, akkor megrázkódik vele.
Mivel nálunk a marha nem annyira elfogadott húsféle, ráadásul aki szereti – annak is már szinte megfizethetetlen, ezért most sertéskarajból készítjük el.
Lehetne hasaaljából, mert az vékonyabb, ellenen jóval zsírosabb is, márpedig ez a húskészítmény sovány.
A karajt, ha leválasztottuk a csontról, akkor lehártyázzuk, a körvérjét eltávolítjuk, és csigaalakban óvatosan késsel befelé haladva nagyjából 1 centis szeletté vágjuk. Ha kicsit vastagabbra sikerült, vagy egyenetlen, akkor klopfolóval ütögessük meg.
Nézzük, az argentin göngyölt hús hozzávalóit – persze magyaros recept szerint –
- 1,5 karaj, vagy más olyan sertésrész, amiből jókora szelet kialakítható – vagy marhahús
jó nagy csokor petrezselyem - sárgarépa 1 szál tisztítva, hosszában hasítva
- rakhatunk bele spenótot is egy csomónyit – de nem kötelező
- 5 gerezd fokhagyma
- 2 kisebb tojás
- só, 3 dkg
- bors ízlés szerint – de tudni kell, hogy eredetileg igen borsosan készítették, és készítik – fűszerezni erőteljesen ér…
- 5 db 6 perces főtt tojás
- 2 db kaliforniai paprika
- sajt 15 dkg,
- 6 szelet sonka
Elkészítésének módja a következő –
- A karajt, vagy marhát előkészítjük, hogy egy közepes tepsinyi hússzeletünk legyen. Ahol vastagabb, ott megütögetjük klopfolóval.
- Ezután a petrezselymet, esetleg spenótot felaprítjuk, a fokhagymát megtisztítjuk, és szétnyomjuk, összekeverjük az egészet, s hozzáadunk egy tojást.
- Nyersen. Az eredeti receptben nincs ilyen, viszont így a töltelék nagyrészt egyben marad.
- A húst kiterítjük, aztán fűszerezzük, sózzuk, borsozzuk – utóbbit igen erőteljesen.
- Rákenjük az akár átmixelt petrezselmes-spenótos masszát, aztán rárakunk egy sor sárgarépát, egy sor apróra vágott kaliforniai paprikát, egy sor félbevágott tojást, és még egy sort, vagy akár kettőt is sonkába tekert reszelt sajtból.
- Ezt az egészet meg is szórhatjuk egy kis sajttal, tőlünk, magyaroktól nem áll ez messzi, ráadásul ezzel is segítjük azt, hogy a töltelék ne mozduljék el, összeálljék.
- Ezután az egészet szépen, szorosan feltekerjük. Tekeréskor hozzánk közel a keskenyebb vége legyen, tehát hosszabbat tekerjük.
- Mikor feltekertük az egészet, akkor akár összevarrjuk a végét végig, rögzítjük hogy sütés közben ne nyíljon ki.
- De konyhai madzaggal is köthetjük, mint a sonkát szokás. Sőt, sonhahálót vásárolhatunk – ami sütéshez is használható.
- Amelyik szimpatikusabb nekünk azt alkalmazzuk. Ha van hústűnk – kis ügyességgel azt is alkalmazhatjuk.
- Most berakjuk egy nagyobb edénybe, amibe beleöntünk nagyjából fél liter tejet. Lefedjük, és ezzel pároljuk óvatosan nagyjából 1 órát.
- Ha elkészültünk, akkor az erősen megcsappant tejjel átrakjuk egy tepsibe, s a felmelegített sütőben szépen körbe pirítjuk.
- Ha elkészült, akkor először lehűtjük, majd hűtőbe rakjuk – legjobb, ha egy éjszakára – mert úgy lesz igazán szépen szeletelhető.
- Tálalás előtt eltávolítjuk a rögzítésre használt anyagot, aztán már vihetjük is az asztalra – feltéve ha előtte szépen felszeleteltük.
- Melegen is szokták fogyasztani, de akkor főleg paradicsomosan készítik, paradicsomos szósszal, azzal öntik le a húst.