A krumplilaska-krumplicsuka régi, népi étel. Városi körülmények között is süthető, de igazából a falusi konyhák – egykor még nyitott kéményére találták ki.
Ott azonnal elszállt a képződő füst, bár ez jóval kevesebb szennyezéssel járt, mintha zsiradékkal sütötték volna.
Mert bizony ez a lángosfajta minden zsír nélkül sült, kisütés után viszont megkenték vele.
Maga a tészta rém egyszerű – lényegében ugyanaz, mint a krumplilángosé, amit olajban vagy zsírban sütünk, vagy a mindenki által ismert nudli, és gombóc tésztája.
Hogy miért nem zsiradékban sütötték? Ennek egyszerű a magyarázata – hisz a sparhelt tetejére rakták megpirulni, és az bizony nem jó ómen lett volna, ha előtte már megkenik.
Manapság is elkészíthető – egy platni segítségével, vagy jobb híján régi fajta vasserpenyővel. Visszaidézhetjük a régi ízeket.
Egykor magában ették, esetleg egy kis tejföllel – de kenyér helyett is fogyasztották. Persze finom sajttal, sőt – van aki édesen – lekvárral szereti.
Egy a lényeg – sütés közben figyeljünk nagyon oda, ne égjen meg, mert egyrészt kellemetlen lesz az íze, másrészt meg erősen egészségtelen.
A krumplilaska hozzávalói –
- 1 kg sárga héjú krumpli, egy kávéskanál sóval főzve
- nagyjából 60 dkg liszt,
- jó nagy csipet só
- zsiradék a kenéshez
A krumplicsuka elkészítése:
- A nagyjából egyenletes méretű krumplikat héjában megfőzzük, majd ha puha, még melegen meghámozzuk, krumplinyomón átnyomjuk.
- Ennek hiányában krumplitörő, vagy egy villa is megteszi. Ez utóbbival tökéletesen meg lehet törni, semmi pánik.
- Deszkára ráborítjuk, hagyjuk kihűlni langyoskásra. De nyugodtan dolgozhatunk tálban is, és csak a tészta nyújtását végezzük deszkán. Ez esetben kevesebb takarítani való lesz a végén,
- Ha a burgonya kihűlt, rászórjuk a lisztet, a sót, és jól összedolgozzuk.
- Egy nagyjából 8-10 centi átmérőjű rudat sodrunk belőle, majd szeletekre vágjuk. A szeleteket megforgatjuk lisztben, és kinyújtjuk. Nem kell hozzá nyújtófa, simán – egyenként kézzel szétnyomkodjuk.
- Ám ha nyújtófát használunk, akkor sokkal szebben dolgozhatunk, s a végeredmény jóval vékonyabb, egyenletesebb lesz.
- Körülbelül 15 centis átmérőjű, tányér formájú tésztákat hozunk össze. Ezeket a kinyújtott palacsintákat sütjük meg – a legjobb, ha platnin – az esetben,
- ha már nincs sparheltünk.
- Amint az egyik oldala megsült, jön a másik oldal. Ha már annak a széle is pirul – második oldal gyorsabban fog menni – akkor már vehetjük is le.
- Ilyenkor legjobb, ha a sparhelten, vagy platnin lévő lisztet eltávolítjuk. Lefújjuk akár, vagy leseperjük, mert ha sokáig rajta marad – megéghet.
- A kisült palacsintákat azonnal lekenjük zsírral, ami lehet bármiféle, olyan zsiradék, amit szeretünk.
Egymásra rakjuk őket. - Töltelék nélkül, magában is finom, de ehetjük tejföllel, reszelt sajttal – de akár lekvárral is, ki-ki hogy szereti.
