2024-05-21

Krumplilaska-krumplicsuka

Krumplilaska-krumplicsuka

A krumplilaska-krumplicsuka régi, népi étel. Városi körülmények között is süthető, de igazából a falusi konyhák – egykor még nyitott kéményére találták ki.

Ott azonnal elszállt a képződő füst, bár ez jóval kevesebb szennyezéssel járt, mintha zsiradékkal sütötték volna.

Mert bizony ez a lángosfajta minden zsír nélkül sült, kisütés után viszont megkenték vele.

Maga a tészta rém egyszerű – lényegében ugyanaz, mint a krumplilángosé, amit olajban vagy zsírban sütünk, vagy a mindenki által ismert nudli, és gombóc tésztája.

Hogy miért nem zsiradékban sütötték? Ennek egyszerű a magyarázata – hisz a sparhelt tetejére rakták megpirulni, és az bizony nem jó ómen lett volna, ha előtte már megkenik.

Manapság is elkészíthető – egy platni segítségével, vagy jobb híján régi fajta vasserpenyővel. Visszaidézhetjük a régi ízeket.

Egykor magában ették, esetleg egy kis tejföllel – de kenyér helyett is fogyasztották. Persze finom sajttal, sőt – van aki édesen – lekvárral szereti.

Egy a lényeg – sütés közben figyeljünk nagyon oda, ne égjen meg, mert egyrészt kellemetlen lesz az íze, másrészt meg erősen egészségtelen.

A krumplilaska hozzávalói –

  • 1 kg sárga héjú krumpli, egy kávéskanál sóval főzve
  • nagyjából 60 dkg liszt,
  • jó nagy csipet só
  • zsiradék a kenéshez

A krumplicsuka elkészítése:

  1. A nagyjából egyenletes méretű krumplikat héjában megfőzzük, majd ha puha, még melegen meghámozzuk, krumplinyomón átnyomjuk.
  2. Ennek hiányában krumplitörő, vagy egy villa is megteszi. Ez utóbbival tökéletesen meg lehet törni, semmi pánik.
  3. Deszkára ráborítjuk, hagyjuk kihűlni langyoskásra. De nyugodtan dolgozhatunk tálban is, és csak a tészta nyújtását végezzük deszkán. Ez esetben kevesebb takarítani való lesz a végén,
  4. Ha a burgonya kihűlt, rászórjuk a lisztet, a sót, és jól összedolgozzuk.
  5. Egy nagyjából 8-10 centi átmérőjű rudat sodrunk belőle, majd szeletekre vágjuk. A szeleteket megforgatjuk lisztben, és kinyújtjuk. Nem kell hozzá nyújtófa, simán – egyenként kézzel szétnyomkodjuk.
  6. Ám ha nyújtófát használunk, akkor sokkal szebben dolgozhatunk, s a végeredmény jóval vékonyabb, egyenletesebb lesz.
  7. Körülbelül 15 centis átmérőjű, tányér formájú tésztákat hozunk össze. Ezeket a kinyújtott palacsintákat sütjük meg – a legjobb, ha platnin – az esetben,
  8. ha már nincs sparheltünk.
  9. Amint az egyik oldala megsült, jön a másik oldal. Ha már annak a széle is pirul – második oldal gyorsabban fog menni – akkor már vehetjük is le.
  10. Ilyenkor legjobb, ha a sparhelten, vagy platnin lévő lisztet eltávolítjuk. Lefújjuk akár, vagy leseperjük, mert ha sokáig rajta marad – megéghet.
  11. A kisült palacsintákat azonnal lekenjük zsírral, ami lehet bármiféle, olyan zsiradék, amit szeretünk.
    Egymásra rakjuk őket.
  12. Töltelék nélkül, magában is finom, de ehetjük tejföllel, reszelt sajttal – de akár lekvárral is, ki-ki hogy szereti.