Kőtt béles

kőtt béles

A kőtt béles egy töltött kelt tésztaféle. Bár bélesnek hívjuk, nem az a klasszikus túrós dekli fajta, ez egy darabban sül, de fura mód – előre szeleteljük. A béles név talán arra utalhat, hogy sütés előtt 4 oldalán felhajtjuk.

A kőtt béles hozzávalói a következők –

  • 65 dkg liszt,
  • 5 dkg vaj vagy zsír,
  • 1 tojás,
  • 4 dkg élesztő,
  • 5 dl tej,
  • 1 evőkanál ecet,
  • 2 dkg kristálycukor,
  • csipetnyi só és a
  • kenéshez olvasztott zsír
  • vagy 2 dl langyos étolaj.

A töltelékhez:

  • 1 kg magozott meggy
  • 1/2 kg cukor,
  • és fahéj

A tészta elkészítési módja a következő –

  • A lisztet előmelegítjük, tálba szitáljuk, az élesztőt a tejben felfuttatjuk.
  • A lisztbe tesszük a tojást, cukrot, sót, zsiradékot, ecetet, ráöntjük az élesztős tejet, kézzel felverjük. Lisztezett deszkára vagy abroszra, két cipóra osztva pihenni tesszük 15 percre, letakarva.
  • Utána a cipókat egyenként kézzel kihúzzuk, mint a rétest, a tészta tetejét olvasztott zsírral kenegetve. (Dupla nagyságú legyen, mint a tepsi.)
  • Rászórjuk a tölteléket, cukrot, fahéjat, még meglocsoljuk 2-3 evőkanál zsiradékkal. Közben fagyos zsírral vastagon kikenünk egy közepes nagyságú, magas falú tepsit.
  • A töltelékkel megszórt tészta széleit négy oldalról felhajtjuk, hogy tepsi nagyságú legyen, és belerakjuk a tepsibe. A tetejét megint meglocsoljuk zsiradékkal, tölteléket is rakunk rá, majd a következő tésztával ugyanígy járunk el.
  • A második tészta tetejét már csak cukorral és fahéjjal hintjük meg, majd körülbelül 8×8 cm-es kockákra vágjuk fel a bélest, és így tegyük langyos helyre kelni (legjobb egy meleg vízzel teli edényre állítani) legalább félórára.
  • Előmelegített sütőben rózsaszínűre sütjük. Ha kész, azonnal tálra borítjuk, mert a szeletelés mentén az aljára kifolyó cukor karamellizálódik és tésztánk könnyen a tepsibe ragad.
  • Tölteléke változatos lehet, de jellegzetessége, hogy mindig fahéjjal fűszerezzük. Lehet birsalmával kevert savanyú alma, túró, esetleg kakaó is a meggy helyett.

Forrás: Bagi Lászlóné, Jászárokszállás Fotó: Kisbakonyi Zoltánné