2024-07-12

Koldustáska és pucski

koldustáska étel

Jópofa elnevezés, Kassa környéki – az ország minden táján másképp hívják a barátfülét és a nudlit.
Olyan alapanyagokból készül, ami minden háztartásban alapból megtalálható, és igencsak laktató.

Bár sok benne a szénhidrát – régen, faluhelyen ezt pillanat alatt lemozogták, nem véletlen hogy nem igazán volt akkoriban elhízott ember.

Hozzávalók:

  • 1,2 kg krumpli
  • liszt, amennyit felvesz, de csak hogy sima tészta legyen
  • lekvár vagy túró
  • kicsi cukor, ha túrós
  • A lekvároshoz őrölt dió a forgatáshoz A túróshoz pirított zsemlemorzsa a forgatáshoz, itt egy kis zsiradék is szükséges. A nudlit vagy pirított zsemlemorzsába, vagy őrölt mákba forgatjuk

A koldustáska elkészítése:

A krumplit megtisztítjuk, feldaraboljuk, majd megfőzzük sós vízben. Ha már puha, akkor leszűrjük, majd áttörjük.


Ha kihűlt, akkor annyi liszttel gyúrjuk össze, hogy sima tésztánk legyen, ne legyen görcsös, lyukacsos.  Ez nagyjából a krumpli harmada lesz. 


Mikor sima a tészta, akkor nagyjából egyharmadát félrerakjuk pucskinak, a többit pedig lisztezett deszkán kinyújtjuk. Felső felére nagyjából  8-10 centinként sűrű, kemény lekvárt, vagy túrót rakunk.

Ha kész, akkor a tészta alsó, töltetlen felét ráhajtjuk, majd derelyevágóval feldaraboljuk a töltetlen részen. Ez azért jó módszer, mert a derelyevágó össze is nyomja a tésztát.


De ha nincs a háznál, akkor sincs baj. Ujjunkkal a tészták közét végignyomogatjuk, majd a lenyomott részeken végigvágjuk.


Forró vízben főzzük ki, ha feljött a víz tetejére akkor megfőtt. Ha megfőtt, akkor leszűrjük, ha dióba forgatjuk, akkor olajjal öntsük le kicsit és rázzuk össze, aztán a megőrölt dióval is.


Ha túrós, és zsemlemorzsásan készítjük akkor a morzsát először egy kanálnyi zsiradékon kicsit pirítsuk meg, de ne legyen sötét.


Nudlit a félrerakott tésztából készítünk úgy, hogy a megmaradt tésztát ujjnyi vastagra lapítjuk, és nagyjából ugyanolyan széles csíkokat vágunk belőle.

Utána megsodorjuk, hogy vékonyabb legyen, és kb. 3 cm-es darabokat vagdosunk belőle. Egy kis lisztet magunk elé szórunk a deszkán, tésztadarabkákat még előtte megsodorjuk, aztán sodró mozdulattal „átküldjük” a lisztes részen. Így még állás közben sem ragadnak össze.


Jobb, ha külön vízben főzzük, mert a koldustáska után már nagyon keményítős a víz. Ha kifőtt vagy dióval, vagy zsemlemorzsával, vagy őrölt mákkal szórjuk meg és forgatjuk össze. 


A forgatást mind a koldustáskánál, mind a nudlinál szűrés után néhány perccel csináljuk, akkor már van egy kis tartása.