Környezetünkben mai napig nagyon sokan készítik ezt az aprósüteményt karácsonyra. A porhanyós diós-mákos kifli egyik nagy előnye az, hogy csak egy falatnyi.
Gyerekek jártukban-keltükben bekapnak egyet, s már mennek is tovább játszani az új játékkal.
Vendégek könnyebben fogyasztanak egy ilyen aprócska sütit, mint az agyonunt, otthon is készített bejglit.
Ráadásul nagyon sokáig eltartható, és fura módon – állaga semmit sem romlik. Mikor kicsit szikkadtabb lesz, még akkor is az omlós kategóriába tartozik. Egy pohár tejjel, vagy teával kiváló falatozni való.
De az a legritkább, hogy az ünnepek utánra is marad. Ha mégis – a szilveszteri bulin biztos, hogy elfogyik.
Elkészítése egy picit munkaigényes, de megéri a fáradságot, hisz egyszerűségében tökéletes süti lesz az ajándékunk.
Minden apró kiflit megformálunk, ez ami elviszi az időt – viszont ennek a tésztája is jó előre elkészíthető. Így akár november végén is összeállíthatjuk – bevágjuk a fagyóba, aztán ünnep előtt egy-két nappal elővesszük, felolvasztjuk, és töltjük.
Millió töltési lehetőségünk van. Nem feltétlenül kell a dióhoz, vagy mákhoz ragaszkodnunk, használhatunk hozzá valódi szatmári szilvalekvárt, vagy akár gesztenyemasszát is.
Nézzük a porhanyós diós-mákos kifli hozzávalóit!
- 50 dkg liszt
- 25 dkg zsír
- 2 dkg élesztő
- pici só
- 2-3 kanál porcukor
- 1,5 dl tejföl
- 1 cs. gesztenyemassza – persze a nagyi mégtisztította, főzte, áttörte krumplinyomóval, és saját maga ízesítette a gesztenyét
- 1 habtejszín
- ízlés szerint cukor
- vagy 25 dkg darált mák, vagy dió,
- néhány kanál cukor
- 1 citrom héja
- pici tej a felfőzéshez
Most pedig nézzük, hogy készítsük el!
Az alapanyagokat összegyúrjuk a szokásos módon. Lisztbe belemorzsoljuk az élesztőt, hozzárakjuk a sót, szétdolgozzuk benne a zsiradékot, hozzáadjuk a cukrot, és a tejföllel szépen összegyúrjuk.
Ez is pihentetős tészta, mint általában a belegyúrt élesztősök, úgyhogy néhány órára, de akár egy egész éjszakára is berakjuk a hűtőbe.
Mikor kivesszük, akkor kétféle módon készíthetjük el.
Vagy kinyújtjuk az egészet, és nagyobb pohárral kiszaggatjuk, a maradékot összegyúrva, újra kinyújtva, kiszaggatva. És ezeknek a közepére rakva a tölteléket, majd feltekerve töltjük meg.
Ám van egy sokkal észszerűbb módszer, amivel nem kell visszagyúrni állandóan a maradékot.
Ennek az a módja, hogy az összes tésztából csinálunk 6-8 egyenlő méretű cipót, ezeket egyenként elnyújtjuk, majd mint a tortát felvágjuk 8-12 szeletbe, keresztbe.
Nem kell hatalmasra nyújtani a korongokat, elég, ha 20-25 centisre nyújtjuk, de az első után kialakul, hogy nekünk mekkora megfelelő.
Látni fogjuk, hogy a kifli mérete számunkra megfelelő-e.
Először mindig csak egyet nyújtunk. Ha felvágtuk szeletekre, megtöltjük a masszával. Ha mákosan, vagy diósan készítjük, akkor az őrölt mákot, vagy diót, egy citrom reszelt héjával, a cukorral, és pici tejjel nagyon enyhe lángon felfőzzük, aztán hagyjuk kihűlni, majd töltjük.
Ha gesztenyésen készítjük, akkor a gesztenyemasszát összetörjük, és hozzákeverünk 1 dl felvert, cukrozott tejszínhabot.
Ezt összedolgozzuk szépen, majd ezzel a krémmel töltjük meg a kifliket.
Ez úgy történik, hogy a szélesebb részére kupacoljuk fel a tölteléket úgy, hogy a massza alól mindhárom irányba lógjon ki tészta. A szélesebb részén elkezdjük tekerni, egészen végig. Ha feltekertük, a végeit picit megnyomjuk, és sütőbe rakjuk. A sütőben picit kifli alakúra formázzuk.
Nem teljesen szorosan, mert nőni fog. Nagy tepsibe rakjuk, ha félünk tőle, hogy leragad bekenhetjük, vagy sütőpapírt teszünk alá. De nem ragad le, mert van benne elég zsiradék. Előmelegített sütőben közepes hőfokon 15-20 perc alatt kész.
Elsőre figyeljük, hogy hogy sül, nem kell barnára sütni, ez úgy jó, ha szép, világos. Ha elkészült, még melegen porcukorba forgatjuk. Hosszú ideig puha, eltartható sütemény. Tölthetjük sűrű lekvárral is.
