A csülkös körömpörkölt mindenki kedvence, feltéve ha a körömpörköltet kedveli. Vagy ha nem is szereti a sűrűjét, a szaftját akkor is imádja.
S milyen a jó körömpöri szaft? Sűrű, és ragacsos. Főtt, sós krumplival, vagy csak úgy belefőzve, esetleg friss kenyérrel tunkolva – valami Isteni!
A csülökkel dúsított körömpörkölt egy fokozattal még különlegesebb, talán szavakkal le sem írható.
Még ízletesebb a belefőtt ízes húsrészektől, még azok is megkóstolják, akik amúgy a csak körömből készülttől idegenkednek.
A csülkös körömpörkölt hozzávalói:
- 4 nagy fej vöröshagyma
- 8 gerezd fokhagyma, de lehet több is, amennyire szeretjük
- 4-5 köröm negyedelve
- 2 szép első csülök csontozva
- 2-3 evőkanál csemege fűszerpaprika
- 1 evőkanál édesnemes paprika
- 1 hegyes erős paprika
- sertészsír 2-3 kanállal
- nyáron rakhatunk bele 3 paradicsomot, 2 zöldpaprikát – de nem fontos, enélkül is tökéletes lesz
- Ízlés szerint só, ekkora mennyiségnél alapból a csontok miatt 1,5-2 evőkanállal kezdjük, aztán ha kell sózzuk kóstolás után
- van, aki tesz bele borsot,
- köményt,
- majoránnát,
sőt még babérlevelet is – de ez nem része az alapreceptnek. Ez az „ahány ház, annyi körömpörkölt” kategória.
Az étel elkészítésének menete :
A körmöket, csülök húst előkészítjük, ha maradt rajta szőr, akkor eltávolítjuk, majd feldaraboljuk.
A legjobb borgácsozva főzni, persze nem mindenki teheti meg, és hát télen nincs is mindig kedv hozzá.
Ha van vaslábas, akkor abban készítjük, ha nincs, de van bogrács, bent is főhet benne az étel. Nem csak a hangulat más tőle, hanem az étel minősége is.
Lassan fogjuk főzni, rá kell szánni az időt, de a végeredmény, és a terjengő illatok mindenért kárpótol.
Beletesszük a lábasba, vagy bográcsba a zsírt, felmelegítjük, majd jöhet az apróra vágott hagyma, amit üvegesre párolunk, majd megy bele a csülök, és a köröm. Mehet a csontja is a csülöknek, attól csak még ízletesebb lesz. Pirítjuk addig, míg minden kis porcika fehérré nem válik.
Ekkor megszórjuk a paprikával, és jól átforgatjuk, hogy minden része szép piros legyen. Ha rakunk bele paradicsomot, paprikát, akkor itt az ideje, a fokhagymát rányomjuk, vagy apróra vagdalva hozzáadjuk, aztán sózzuk, és felkavarjuk.
Annyi vizet öntünk hozzá, hogy ellepje az egészet, de csak éppen hogy, megkavarjuk, vigyázunk, hogy semmi ne lógjon ki a léből, mert akkor az nem fő át úgy. Innentől pedig várunk, várunk, és várunk.
Ez a legtöbb, amit tehetünk. Közben – kétharmad főzésnél nem árt megkóstolni, mert ha kell, akkor itt az idő utánasózni.
Akkor készül el, ha a leve, de már nem csak a leve, a gőze is ragadós-tapadós. Nem zubog, hanem bugyog, mint a láva.
Ha tunkolni szeretnénk, akkor nem főzzük bele a krumplit, de ha mégis benne szeretnénk látni a köretet, akkor a megtisztított krumplit hasábokra vágva beledobjuk, és hagyjuk megpuhulni.
Mennyei ízű lesz.
Elején lehet fedő alatt is főzni, de nagyon lassan, de a végén, az utolsó órában, félórában mindenképpen le kell venni róla.
! Fotó: Ligeti K.
