Tartósítsunk befőzéssel!
Mióta a világ világ – az ember megpróbál tartalékolni a téli hónapokra.
Azokra az időkre, amikor nincs gyümölcs, zöldség, de enni attól még kell. A befőzés persze eleinte ismeretlen fogalom volt, viszont a zöldségeket-gyümölcsöket aszalták, vagy sóval tartósították.
Manapság már sokkal könnyebb dolgunk van, sokféle tartósítási lehetőség áll rendelkezésre, de mai napig használjuk az aszalásos és sózásos technikát.
Ha módunk van rá, és olcsón hozzá tudnunk férni zöldséghez-gyümölcshöz, esetleg megterem a kiskertben – akkor érdemes elgondolkodni rajta, hogy rakjunk el belőle a nemszeretem hónapokra.
Megvenni elég drága, bár manapság befőzni igazán akkor éri meg, ha az alapanyagért nem kell pénzt kiadni.
Érdekes módon szinte mindenkinek van féltve őrzött családi receptje, és ezek generációról generációra öröklődnek.
Más kérdés, hogy az ifjabb korosztály későbbiekben felhasználja-e. De kicsit idősebb korra a legtöbb háziasszony ráérez a tartósítás ízére, örömére.
Rendben…akkor befőzés. De hogy kezdjünk hozzá?
A befőzés korántsem olyan nehéz dolog, mint ahogy elképzeljük.
Itt is tervezés dolga az egész. Előtte átgondoljuk mit akarunk, hogy akarjuk, s annak megfelelően előkészítjük a dolgokat.
Nyilván kell alapanyag, kell hozzá cukor, só fűszer, ecet – bármi, és kellenek azok a tárgyak, amikkel elkészítjük a téli betevőt. És ne feledkezzünk el a tartósítószerről, ha használunk.
No és ott vannak az üvegek kupakkal együtt. Ezeket – ha nem újonnan vesszük – akkor át kell mosni, szárítani – még akkor is, ha amúgy tisztán raktuk el.
Ha dunsztolni is akarunk akkor kell egy nagy lábas, konyharuhák, újságpapírok, és esélyesen kell pokróc, vagy más hőtartó anyag, no meg valami nagy tároló amibe beleférnek a dunsztolt befőttek, lekvárok…., mondjuk egy kosár.
És még néhány jótanács
A recepteket változtatni lehet, egyik sem Szentírás, ellenben azt tudni kell, hogy bizonyos dolgokat nem hagyhatunk el. Ha például nem akarunk tartósítószert használni, akkor esélyesen cukorra vagy sóra, esetleg ecetre nagyobb mennyiségben szükségünk lesz, hisz ezek szintén tartósítanak.
Ha még nem töltöttünk forró anyagot az üvegekbe soha, akkor nem árt megismertetni velük a magas hőfokot. Felrakjuk a dunsztoló edényünkben melegedni őket. Csendesen forraljuk pár percet, utána akár le is fedhetjük. Innentől jobban bírják majd a meleget.
Ha dunsztolni akarunk, akkor nagyon fontos hogy az edény aljába akár több rétegben rongyot, akár újságpapírt tegyünk. A lényeg, hogy ne érintkezzen az edény aljával az üvegünk.
Míg nem töltjük őket, addig rakjuk egy takaréklángon melegedő, vízzel feltöltött tepsibe őket. Így nem hűlnek ki, nem lesz nagy a hőfok különbség, kisebb eséllyel csattannak el hűtéskor.
Ugyanezt akadályozza meg a féloldalról üveg talpa alá helyezett kés is.
Gőzölés után általában száraz dunsztba rakjuk a feltöltött üvegeket. Ezt alaposan béleljük ki pokróccal, régi kabáttal, nem használt párnával, hogy jó melegben legyenek, lassan hűljenek ki. És a tetejét is le kell takarni. Így biztosítjuk, hogy a hosszú hűlési idő miatt teljesen sterillé válik a téli csemege.
Lényeges az is, sőt ez az alap, hogy az a zöldség-gyümölcs, amit el akarunk rakni a hidegebb hónapokra tökéletesen egészséges legyen.
Ha ezekre a kitételekre figyelünk – a tartósítás, befőzés biztosan eredményes lesz.
