Aranygaluska

Kelt tészta, dió, cukor

Az aranygaluska eredetileg a paraszti konyhák része volt, minden alapanyag adott volt ennek a finomságnak az elkészítéséhez. A régi időkben hétvégéken inkább kalácstésztát készítettek, csak jeles ünnepnapokra sütöttek
munkaigényesebb süteményeket.
A kelt tésztát bedagasztották – míg pihent, addig is végezhette a gazdasszony a munkáját, főzhetett, moshatott, takaríthatott, állatokat látott el, vagy a konyhakertben bogarászott cseppet.
Ráadásul ezt a fajta tésztát sok féle módon el lehetett készíteni, hisz sütöttek belőle sima kalácsot, buktát, bélest, diós-, vagy mákospatkót – amire kedve volt a családnak, vagy amihez volt épp hozzávaló.

Az aranygaluska is alapjában véve egy nagyon egyszerű tésztaféle, ami feldobja, és már városiassá teszi az a vanília sodó – de ezt az eredeti recept – mely anyáról leányra szállt – nem tartalmazta.
Jól elkészítve magában is nagyon finom, falatokat letörve belőle a cukros dió aromája érződik, alján pedig a picit karamellizálódott cukros dió finomsága.

Az aranygaluska miből készül?

Hozzávalók:
3 dkg élesztő
1 dl tej,
pici liszt
a mokkáskanálnyi cukor a kovászhoz

És magához a tésztához
8 db tojás
jó csipet só
1 evőkanálnyi cukor
2 dl, vagy 1 pohár tej
10 dkg margarin
1/2 kg liszt
1/2 dl olaj a dagasztás végén

15-20 dkg dió
10-15 dkg cukor
1/2 citrom reszelt héja
Pici olaj a szaggató mártogatásához

Az élesztőt cukros tejben felfuttatjuk, majd a lisztet a tejjel, egy csipet sóval, vajjal, cukorral szépen bedagasztjuk. Ha már a tésztánk nem rücskös, hanem szép sima, akkor hozzáadjuk a tojások sárgáját is, no meg az olajat, s alaposan átdolgozzuk vele. Egyszerű rájönni meddig kell még dagasztani – az a lényeg, hogy az olaj eltűnjék az edényből. A tészta szépen felveszi, és sima lesz teljesen a felülete. Nem tapad az edény falára, és a kezünkről is letisztul az addig rátapadt tészta.
Leszórjuk kis liszttel, letakarjuk és kelni hagyjuk. Megvárjuk míg nagyjából a duplájára kél.
Ekkor lisztezett deszkára borítjuk, és egy kis pogácsaszaggatóval úgy dolgozunk, hogy minden egyes szaggatásnál olajba mártjuk, majd pedig az addigra összekevert cukros dióba. Oldalról kezdjük a mártogatást, hogy az egész diót ne olajozzuk össze. Szélétől befele haladva szépen, módszeresen fel tudjuk szedni egyenként az összes tölteléket.
A behempergetett kis gombóckákat zsiradékkal kikent formába rakjuk, és rétegezzük. Mikor leraktunk egy réteget egy pici cukros diót még utána szórunk. Ilyenkor rakjuk rá a reszelt citromhéjat is.
Három rétegnél ne tegyünk többet a tálba, mert át kell sülnie. Kellemetlen meglepetésben lehet részünk, ha túl vastag tésztát akarunk készíteni.
A tetejét is szórjuk meg cukros dióval, de előtte kenjük le egy kis tojással.
Lerakjuk langyos helyre pihenni, nagyjából 20 perc múlva mehet a sütőbe.
Előmelegített sütőben 180 fokon készítjük.

Főleg hidegen jó, melegen megfájdulhat tőle a „pocak”.

Fotó: Wikipédia Trabajo Proprio