A kalácssütés titka nem egyetlen dolog, hanem több apróság tökéletes összhangja segít ahhoz, hogy a sütemény tökéletes legyen.
Legelső, és legfontosabb – el kell hinnünk magunkról, hogy tényleg el tudjuk készíteni amihez hozzákezdtünk.
Második lépés – hogy valóban akarjuk.
Utána már jöhetnek a tapasztalatok, és trükkök.
A kalácssütés titka – ide tartozik egy jó kalács recept is!
- 80 dkg finomliszt
- 15 dkg cukor
- 15 dkg margarin, vagy vaj
- 4-4,5 dl tej
- 2 csomag élesztő
- 1 dkg só
- 1 citrom reszelt héja
- 3-4 kanál rum
- 5 tojássárgája
Diós töltelék
- 35 dkg darált dió
- 15 dkg cukor
- 1/2 citrom reszelt héja
- 3-4 kanál rum
Mákos töltelék
- 25 dkg darált mák
- 15 dkg cukor
- 1/2 citrom reszelt héja
- 3—4 kanál rum
- kevés őrölt fahéj
A tésztaféle elkészítésének titkai – hogy még jobb legyen…
Alap dolog, hogy minden amire szükség van a sütésnél, és természetesen a helyiség is ugyanolyan – konyhameleg legyen.
Egyszerű ezt elérni: Ha a konyhánk kellemesen langyos hőmérsékletű, akkor ha minden hozzávalót, és használati tárgyat – tál, deszka, pohár, stb – már órákkal előtte a kamrából beviszünk, akkor ezzel nem lesz gond.
Fontos, hogy a lisztet átszitáljuk (nem is annyira a tisztaságért már, hanem hogy levegő kerüljön közé) , a tejet kellemes kézmelegre fellangyosítsuk, de még a vajat, vagy margarint is, amivel dolgozunk.
Ne találomra mérjük ki az anyagokat – persze nem kell grammra dolgozni – hanem próbáljunk meg ragaszkodni a recept mennyiségeihez.
Így készítjük el a kalácstésztánkat –
Jó félpohár tejben felfuttatjuk a kanálnyi liszttel, pici cukorral elmorzsolt élesztőt. Jó tíz perc alatt meg is történik.
Ha már jó, akkor a tálban lévő liszt közepébe egy mélyedést készítünk, és beleöntjük a felfutott élesztőt, aztán ujjunkkal megkeverjük, majd egy kis liszttel beszórjuk. Ezt hívjuk kovászalapnak.
Amint a lisztréteg megrepedezik rajta, akkor kezdhetünk a tészta összeállításának.
Ekkorra már a tojást, a cukrot, sót, fellangyosított margarint, vagy vajat, esetleg citromhéjat, ha rakunk bele rumot (lazább lesz tőle jóval) összekeverjük a langyos tejjel.
Ekkor aztán az élesztős lisztre borítjuk, és elkezdjük gyúrni, összedolgozni, dagasztani mindaddig, amíg a tészta már mind a kezünkről, mind a tálról leválik. Ha ez megtörténik, akkor már hólyagos is lesz a massza.
Ekkor aztán a tésztát alányúlva felemeljük, majd liszttel az edény alját beszórjuk. A kezünkben lévő anyagot pedig visszarakjuk a lisztrétegre. Letakarjuk a tálat egy konyharuhával, és langyos helyre rakjuk. Hogy mennyi időre – az bizony nagy kérdés.
Van, mikor félóra alatt megkél, de olyan is, amikor több mint egy órába telik.
A lényeg, hogy eredeti méretének duplája legyen, amikor dolgozni kezdünk ismét vele.
Míg pihen a tészta, addig elkészítjük a tölteléket. Jelen esetben dióval és mákkal dolgozunk, de ez teljesen rajtunk múlik.
A mákot és a diót is megdaráljuk, hozzáadjuk a tejet, a cukrot. Se többet, se kevesebbet (persze ha kevesebb liszttel készítjük a tésztát, akkor arányosan csökkenteni kell minden adagot).
Fontos, hogy a töltelék majd jól kenhető legyen, de na túl híg. Azért lényeges, mert kirepedhet. A töltelékbe rakhatunk citromot is, no és az ízének igencsak jót tesz a pár kanál rum, vagy rumaroma is.
Míg kél a tészta, addig zsírral kikenjük a sütőformákat, vagy tepsit. Természetesen helyette sütőpapírt is használhatunk.
Elővesszük a nyújtódeszkát, és meghintjük liszttel – még jobb a rétesliszt erre a célra. Erre a fátyolra borítjuk a tésztát, aztán rögtön kétfelé szakítjuk és cipókat készítünk belőlük.
Nagyjából 5 percet pihentetjük, majd először az egyiket, majd a másikat is kinyújtjuk téglalap alakúra, kicsivel hosszabbra, mint a formánk, vagy tepsink. Megkenjük az egyiket a mákos, a másikat pedig a diós töltelékkel. Két oldalán kicsit behajtjuk, majd feltekerjük szépen őket.
Ezután berakjuk a formákba, vagy tepsibe, és hagyjuk őket kelni még őket.
Amint megemelkedtek, szép kis gömbölyűek lettek, akkor átkenjük felvert tojásfehérjével, megszurkáljuk egy hurkapálcával őket rendesen, majdnem az aljáig, hogy a fölösleges gőz távozni tudjon sütés közben, ne repedjen meg tőle a tészta.
A kalácsot aztán előmelegített sütőben, 200 fokon sütjük, ha elkezdene gyorsabban pirulni, akkor vegyük vissza a hőfokot 180-ra – légkeverésesben elég a 180 fok.
Ha elkészült, kisült, akkor kivesszük, papírtörlőre, vagy terítőre kiborítjuk, és tiszta konyharuhával letakarjuk – így hagyjuk kihűlni.
Nem jó melegen fogyasztani – bár úgy nagyon-nagyon finom – de fölöslegesen megterheli a gyomrot. Mikor kihűl egy puha héjú, napokig eltartható, ízletes, finom kalácstésztát kapunk. Fogyasztás után mindig terítsük le újra!
Fotó: Szolarics Nad Klára Forrás: Népújság-Lendva Népújság, 2013 / 1. KerekPerec magazin
