Sokan úgy jellemeznék mi a jó fánk, hogy az bizony szalagos. Ez tökéletesen így van – ám hogy mitől lesz olyanná, az sokszor nagy titok.
Kell bele nyilván jó sok élesztő, meg biztos, hogy a bedagasztás is fontos, meg hogy forró legyen az olaj, vagy zsír. Nagyjából ennyi…..
Pedig ettől jóval több.
Egyáltalán milyen egy jó fánktészta? Nagyon lágy, vagy kemény?
Ez egy fontos kérdés, ugyanis a rétes-, vagy leveles tésztától keményebbnek kell lennie , de a kalácstésztától viszont lágyabbnak.
Fontos, hogy jó hólyagos legyen, hogy leváljon a kézről, és arról az edényről, amiben dagasztjuk.
Nézzük először is, milyen alapanyagok a jó fánk titka!
- 1/2 kg liszt,
- 2,5 dkg élesztő
- 2 tojás
- 5 dkg vaj, sütőmargarin, vagy olaj
- kis citrom reszelt héja
- mokkáskanálnyi só
- 2 dkg – 1 evőkanálnyi cukor
- kupica rum
- nagyjából egy vizespohárnyi langyos tej (2,5 dl)
A tésztaféle elkészítési módja –
Egyik legfontosabb kitétel, hogy a liszt langyos legyen. Dagasztás előtt pár órával, de akár előző nap – vigyük be a konyhába melegedni.
Előveszünk egy tálat, ami szintén a konyhában ücsörgött már egy ideje – no és minden hozzávaló ott várta a sorsát már órák óta. Lényeg a hőfok, mindennek langyosnak kell lennie.
A tálba egy szitán, vagy szűrőn keresztül átengedjük a lisztet – ezzel egyrészt biztosra megyünk, hogy szennyeződés nincs benne még véletlenül sem, másrészt pedig levegőt juttatunk közé, szebb lesz a tésztánk tőle.
Ezután – vagy akár előtte – felfuttatjuk az élesztőt. A langyos tejbe belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadunk egy kis lisztet, cukrot, elkeverjük – aztán várjuk, hogy felfusson.
Ha már megnőtt, akkor az átszitált liszt közepébe mélyedést vájunk, és beleöntjük a masszát.
Hozzáadjuk a tojások sárgáját, a cukrot, sót, citromhéjat, rumot, vajat…. És egy kis különlegesség.
Habbá vert tojásfehérjét dagasztunk bele. Ezért a tojásfehérjét nem árt, ha a dagasztás előtt már elkészítjük, s ilyenkor csak hozzá kell dolgozni az egészhez. Míg az élesztő felfut az elején – ez el is készül.
Összedolgozzuk az egészet alaposan, hogy szép, sima, fényes tészta legyen, ami már nem ragad, van egy kis tartása. Majd lerakjuk pihenni letakarva.
Ha már a duplájára kelt, akkor lisztezett deszkára borítjuk, egyszer át is hajtjuk – magyarul egyik felét ráhajtjuk a másikra, aztán pedig kinyújtjuk.
Lehetőleg ne nyújtófával, hanem kézzel húzogassuk, így nem nyomódik meg, lazább lesz a tészta. Vastagsága – amikor elkezdjük szaggatni – nagyjából 2 cm legyen.
Előveszünk egy nagyobb szaggatót, vagy egy poharat, és lisztbe mártva kiszaggatjuk a fánkokat. Lerakjuk őket nagyon enyhén lisztezett deszkára, hogy keljenek még.
Nagyjából 15-20 perc múlva aztán jön a sütés.
A zsiradékot felhevítjük – de ne nagyon, mert akkor a külseje megég hirtelen, belül pedig nyúlós, nyers marad.
A legjobb módszer az, hogy a felforrósodott olajba, zsírba egy picurka tésztát szakítunk, s beledobjuk a melegedő zsiradékba. Ha az pici gondolkodás után gyorsan feljön a színére, akkor kezdhetünk is a sütéshez.
Egyszerre ne rakjunk sok fánkot az edénybe, mert lehűti a zsiradékot. Fontos, hogy az edénybe legyen annyi zsiradék, hogy a kisült fánkok nagyjából „válláig” érjen.
Lényeges az is, hogy a deszkán pihenő fánkokat megfordítva rakjuk a zsiradékba. Vagyis először az alját sütjük ki. Ezt bizony fedő alatt.
Aztán mikor megfordítjuk, mert már szép színe van, akkor levehetjük a fedőt – és úgy sütjük addig, míg kialakul derekán a szép világos szalag, és az egész szép, pirosas-világosbarna lesz.
Ha elkészült – porcukorral leszórjuk – és a legfinomabb hozzá a felmelegített baracklekvár.
Ha ezeket a praktikákat betartjuk – biztos, hogy nem csalódunk.
